Itt egy kis AAR... Kicsit szokatlan fogalmazással, és nyelvezettel. Élvezzétek. :)
Kasztília After Action Report
A Föld idõszámításának 1399-ik évében járunk, ahol élt egy ember, aki egy különös kor következtében túl élte a 100-ik életévét is. A neve Tomusz Nadusz volt. Õ egy érdekes ember volt, aki abban látta élete értelmét, hogy ide-oda utazott a nagyvilágban, és a technológiája segítségével megfigyeléseket hajtott végre és leírásokat készített a különbözõ korokról, és az akkori kori nemzetekrõl, amelyeket meglátogatta az ûrhajója segítségével.
Volt egy királyság melynek neve a Földi idõszámításban 1399-ben Kasztíliai Királyság néven létezett. Ez a királyság érdekes volt a számára, mert egyszerûen csak az érdeklõdést váltott ki Tomuszból, hogy az egyszerû földmûveseket, vagy a nemeseket is megfigyelte hetekig-hónapokig, hogy mit csinálnak. Mik a szokásaik, és a különbözõ helyzetekbõl mit tudnak a maguk, vagy mások javára is kihozni.
Tomusz mindenkirõl külön-külön naplót vezetett számtalan megjegyzéssel, és szinte emberfeletti türelemmel, amirõl a Föld felszínén élõ emberek, ha tudomást tudtak volna egyáltalán venni, akkor egyszerûen ledöbbenten néztek volna csak ki magukból a szavakat egyáltalán nem találva.
Na, de vágjunk is a közepébe. Kasztília egy érdekes állam volt érdekes emberekkel. Mindenki más, és más szokással, gondolkodással, beszéddel, illemmel, és még számtalan a mentalitáshoz hozzátartozó tulajdonsággal.
1399: Kasztíliai Királyság: A királyságban élõk nagyon sok nyelven beszélnek, és látható kétféle vallás is, ami nem képes a félsziget déli peremén elfogadni egymást. Ezek egyike a félhold vallása, amit maguk iszlámnak, és azon belül szunnitának is hívnak. A másik maga a kereszt vallása volt, amin egy ember volt kifeszítve. De, hogy mi szándékkal azt magam is csak találgattam. (Megjegyzés vége)
A király, akinek neve III. Enrique volt. A királyságának déli peremén élõknek megparancsolta, hogy álljanak fel szolgálatra. Maga a szolgálat egy hatalmas tömeget jelentett, akik csak azt csinálták, hogy egymásnak rohantak, és egymást ütlegelték addig, ameddig fel nem adták, vagy pedig egyszerûen átmenetileg ki nem feküdtek.
Maga egy szolgálatba vonuló hatalmas fémet viselt magán, ami több részbõl is állt, és kitehette a méréseim szerint teste tömegének, akár felét is. Az eszköz, amit ütésre használtak puszta fém volt, és elég nehézkes technikával készült, amit még magam is csak évtizedek óta tanulmányozok.
Összes létszám, ami fennállt a déli vidéken, és annak határán, ami a Granadai Szultánságot is magában foglalta összesen 19.000 fõt számlált. Granadaiak 6.000-en, addig a Kasztíliaiak 12-13.000-en voltak. Fõbb összecsapásuk, ami ezt a hangoskodást magában foglalta Cadíz tartományban zajlott. A többi tartomány városai is rémületben, és jajveszékelésben voltak tapasztaltak, ami engem személy szerint elszomorított. Szerencsére nem történt bántás senki részérõl sem, mert végül csak ez a két érzés is csak nagyon rövid ideig tartott az alávontak körében. 2 évig zajlott ez a hangoskodás, de figyelemreméltó volt mégis a viselkedésük a fölöttük állóknak. Nem bántották a lakosságot, de sajnálatosan a kereszt eltörölte a félholdat a területrõl, ami igaz, hogy évekig ment az eltörlés. Szerencsére készítettem a közösség vallásáról egy külön írást, tehát megmaradt az utókornak a félhold.
A béke is, ami beköszöntött úgy is elment, ahogy jött. Mert a vezetõ ismételten szolgálatba szólította teljes épp kéz láb lakosságát, aminek teljes ereje 42.000 fõ volt. Õk a szomszédos, de megegyezõ kultúrájú és tradíciójú Aragóniai Királyság ellen is felvonultak, ahol csodálat csodálatára senki sem sérült meg, de mindenkit különbözõ zárt helyekre tereltek, és csak a zaj végén engedtek el. A városok külön-külön adták át a zászlóikat, hogy kitûzhessék a Kasztíliaiak zászlaját. Sok-sok idõ telt el, és az ország minden tartománya átvétel alá került. Ebbõl is csak kettõ viseli még az Aragóniai Királyság zászlaját, és uralkodójának címét. A zajoskodás 1429-30 között fejezõdött be. Ezzel is kemény 10 év van a Kasztíliai Királyság mögött, ahol már a béke is honol, és a városok ékessége csak terebélyesedik. Templomok, kereskedõ, és még más számtalan épület épül fel.
Az ország legtávolabb esõ területe, ahol egy szokatlan nép. Szokatlan szokásokkal, nyelvvel, és kultúrával él. Õk Szardíniaiaknak nevezik önmagukat. Önként olvadtak be a Kasztíliai államba, ahol most kissé jelentéktelen autonómia leledzik, de remélem rövidesen teljes lesz a létük autonómiája.
A területek zöme elfogadja a vezetõségét III. Enriquenak. De a másik népek, akik szintén más, és más állam alakulatokat alkotnak, és a nyelv, a szokás, és még a mindenség is más. Csak a kereszt fogalma közös. Nagyon nagy hírhedtségre tett szert, ami csak hosszú idõ múlva fog kezdetleges elgondolásaim szerint normalizálódni. (Megjegyzés vége)
A korszak ideje Földi idõben 1432 volt. Vége a napló bejegyzésnek.
Informatika és tudomány
