Hiszen mi is az a terrorizmus? Ha áttanulmányozunk néhány merényletet közös nevezõk után kutatva, akkor meglehetõs gyorsasággal ugrik elõ az, amit keresünk. Ez az elsõ, ami szembeötlik. Hiszen éppen ez az, ami kiváltja a felháborodásunkat. Felkészült, felfegyverzett emberek, lemészárolnak felkészületlen, fegyvertelen embereket.
Ez a közös nevezõ az összes terrorista merényletben. A terrorizmus tehát szervezett fegyveres harc a civil lakossággal szemben.
Magányos pszichopata felszáll egy buszra, táskájában házilag barkácsolt pokolgép. A busz elindul, a bomba felrobban. Tizenöten meghalnak. Az ilyesmi valóban nehezen kivédhetõ. De ez nem terrorizmus. Azért nem, mert a terrorizmus szervezett. A terrorizmus folyamatos fenyegetés, folyamatos zaklatás. Nem pedig egy egyszeri eset.
Azt mondják: van gyógyszer a terrorizmus ellen, de nagyon keserû.
Le kell mondanunk a demokráciáról.
A biztonságunk érdekében. Már most olyan törvényeket vezettek be, amelyek elfogadhatatlanok egy demokráciában, de az emberek mégis elfogadják, mert meg lettek félemlítve. Tegyük még azt is hozzá hogy a média meg pont a kezükre játszik és legendát csinálnak belõlük. Mi volt a londoni merénylet célja?
Csak a szokásos. Ez is csak egy újabb szög, melyet belevertek a demokrácia koporsójának fedelébe.