Kossuth hazafi volt, nemzetét szolgálta 1848-49-ben. Csak emigránsként, amerikai útja során lett szabadkõmûves. 1852. február 19-én Cincinattiban vették fel a 133-as számú páholyba. Másnap, február 20-án már megkapta a segéd-, és nyomban utána a mester fokozatot is, majd egy hétre rá tiszleletbeli taggá emelték. Február 28-án az indianapolisi Centre Loge (Központi Páholy) fogadta ünnepélyesen. Május 3-án Bostonban, a Massachusetts-i Nagypáholy ünnepelte Kossuthot, mint egy nép szabadságának védelmezõjét és apostolát, aki elnyomott hazája függetlenségi harcának hõse. A páholy vezetõje úgy üdvözölte, mint egy számkivetett idegent, aki most ismét barátokra és otthonra talált. Válaszában Kossuth hangsúlyozta, hogy amióta szabadkõmûves lett, méginkább átérzi hazájával szembeni kötelezettségeit.
Az olasz carbonarik a francia Grand Orient irányzathoz tartoztak, vezetõjük, Giuseppe Mazzini pedig egyben magasrangú illuminátus is volt. (Számos kutató szerint õ volt Adam Weishaupt utóda az illuminátus rend élén.) Kossuth olaszországi emigrációja idején csatlakozott Mazzinihez, s vele együtt a magyar emigránsok többsége is. Számos magyar harcolt a 33-as fokozatú Grand Orient szabadkõmûves carbonari vezér, Garibaldi tábornok hadseregében is.
A Grand Orient szemben állt a katolikus egyházzal, a dinasztikus államformával, így ellenségének tekintette a katolikus dunai monarchiát és a Habsburg-dinasztiát. Ez az állam egyszerre volt dinasztikus és katolikus.
A carbonarik pedig még megszállóknak is tekintették az osztrákokat, akik Észak-Olaszországot uralmuk alatt tartva akadályozták az olasz egység létrejöttét. Grand Orient irányzatú szabadkõmûvesek számára tehát a magyar szabadságharc az õ 1848-as nagy forradalmi megmozdulásaiknak az utolsó hõsies - vereségében is dicsõséges - fejezetét jelentette. Ezért fejezték ki együttérzésüket és õszinte tiszteletüket a magyarok, és vezetõjük Kossuth iránt, noha õ akkor még nem tanozott hozzájuk.
Ugyanakkor egyre több a bizonyítéka annak, hogy a nemzetközi pénzkartell bécsi részlege, konkrétabban a Rothschild tulajdonban lévõ Osztrák Nemzeti Bank robbantotta ki a fegyveres konfliktust a bécsi udvar és a magyar kormány között, amely független közpénzrendszert, valamint nemzeti valutát követelt. Ha igaz, hogy a pénzkartell áll a Grand Orient mögött, akkor ez feloldhatatlan ellentmondásnak látszik. A mélyebb elemzés azonban feloldja ezt az ellentmondást. A pénzkartell legfõbb ellenfelének az abszolutizmus rendszerét és az erõs dinasztikus, illetve nemzetállamokat tekinti. Ezért a szervezett pénzhatalom kezdettõl fogva igyekezett a Grand Orient szabadkõmûvességet a dinasztikus, abszolutista rendszerek eltávolítására felhasználni. Ennek az egész Európát érintõ átrendezõdésnek az eszmei és politikai eszközei voltak a felvilágosodás, a humanizmus, a modernizáció, a társadalmi haladás, a "szabadság, egyenlõség, testvériség", a forradalom, a szocializmus, a kommunizmus, a világszabadság nevében indított szellemi és politikai mozgalmak. A "nagytakarítást" azonban mindig a fegyverek, az egyre gyakrabban ismétlõdõ háborúk végezték el.
Ugyancsak az útban lévõ államok "eltakarítását" szolgálta a hatalmi egyensúly politikája is, vagyis amikor a Hálózat az egyik államot a másikkal tartotta sakkban. Erre rászorult, hiszen a nemzetközi pénzkartellnek saját fegyveres ereje nem volt, céljai elérésére - pénzügyi manipulációkkal és rejtett hálózata segítségével - mindig más államok uralkodóit, vezetõit és azok hadseregét kellett felhasználnia.
Így pl. a pénzkartell - jelentõs pénzösszeg megajánlásával - az egyik kezdeményezõje volt az orosz cár beavatkozásának a magyar szabadságharc leverésébe, miután látnia kellett, hogy erre egyedül a bécsi udvar és hadereje nem elég. A szabadkõmûvesség - különösen a Grand Orient irányzat - fegyelmezett és titoktartó tagságával, konspirációs tapasztalataival igen alkalmas volt a szupertitkos pénzkartell és illuminátus hálózata céljainak a szolgálatára. 1848-ban Magyarország hõs volt a Grand Orient szemében, mert Ausztria ellen lépett fel. Az elsõ világháború során pedig már osztoznia kellett Ausztria sorsában, mivel annak támaszává vált. Akkor már a késõbbi kisantant országokká váló népek szolgálták a pénzkartell, és a Grand Orient céljait.