Az a baj, hogy a kereszténység annyira komplex valami, hogy nehéz beszélni róla. Ami pedig ennél is nagyobb baj, hogy még az egyház képviselõi is keverik a szezont a fazonnal.
Adott ugye a kereszténység alapja a Biblia, illetve a Bibliában szereplõ alakok. Ennek azonban kétt vetülete van. Van egy elvont ideológiai, mint például Jézus a megváltó, a gyógító, csodatévõ, stb. És vannak teljesen hétköznapi emberek, akikkel valamikor az ókorban történtek akkor teljesen hétköznapi események. Az, hogy ez a kettõ összekapcsolódott, az annak köszönhetõ, van a hit, miszerint hinni akarjuk, hogy létezik más is mindeazon túl, mit érzékszerveinkkel felfogni tudunk. Mi következik ebbõl?
Attól, hogy létezett egy hétköznapi ember, akit keresztre feszítettek és netán még felesége és gyereke is volt és az ég világon semmi rendkívüli nem volt az életében, még lehetett az az ember is, akirõl a Biblia szól, mivel az az író vagy írok aki vagy akik papírra vetették a sorokat, vehették õt, vagy az õ történetét példának ahhoz a filozófiához, vagy valláshoz, amit terjeszteni akartak.
Az egyház, amit jómagam túl sokra nem tartok túlzottan rövidlátó magatartást tanusít akkor, amikor próbálja megvédeni ezeket az erekjéket a "leleplezés" elõl.
A hit nem ott kezdõdik, hogy Jézus létezett-e, élt-e hogyan élt, kivel, és miért. A kereszténység nem attól mozgat meg sok embert, mert szó szerint igaz az, amit a Bibliában írnak, hanem azért, mert a sorok mögött rejlõ tartalmat igaznak hisszük. Ehhez nem kell egyház, nem kell pápa, nem kellenek püspökök és Vatikán.