Nemrég értem haza egy jobbik fajta kínai vacsoráról, ám a mai nap számomra mégsem ezért lesz emlékezetes. Sokkal inkább azért, mert jóval a megjelenés elõtt, játszhattam a F.E.A.R. kiegészítõ lemezével, melyrõl most némi infót is megosztok veletek!
Tegnap elõtt kaptam egy kedves telefont kedvenc Elenámtól (õ egy PR angyalka a Vivendinél), aki csak annyit mondott, hogy hozza a F.E.A.R. kiegészítést a fõhadiszállásáról, és, ha van egy szabad másfél órám, esetleg nyomulhatok vele. Szerintetek kellett ennél több?
Egy sírboltban indult a játék, ahol megannyi patkány igyekezett menekülni elemlámpám fénye elõl. Egy kanyar jobbra, egy balra, és egy eleddig nem látott szellem alak húzott el elõttem, felborogatva néhány széket. Para beindult. Igazság szerint eddig egy perc telt el a játékból, és már most úgy mentem be a következõ ajtókon, mint a játékban eddig bármikor: parázva, hogy mikor jelenik meg Alma, hogy a frászt hozza rám – nem tudom miért, de valahogy iszonyatosan félek a kislánytól amióta megláttam: ezek szerint nem lennék jó pedofil… .
Mentem, mendegéltem, Almába botlottam...
...mármint úgy értem nem egy almafába, bár akármennyire is meglepõ, egy plázás környezetben még egy szépséges fakorona közelében is kell gyalázni. Szóval nem akarok minden másodpercrõl beszámolni, de azért néhány fontos újdonságról beszámolnék. Az egyik pályán újra feltûnik Paxton Fettel bácsi, akit egész idáig azt hittem sosem látjuk viszont. Ennél azonban jóval érdekesebb volt látni, hogy a kis pirosruhás Alma egyik pillanatról a másikra felnõtté válik. Bizony, lesz egy idõsebb hölgyike is, aki szintén Alma, csak jóval szakadtabb, félelmetesebb. Mostmár gyakorlatilag egy az egyben olyan, mint a Kör 2-ben a hosszú, fekete hajú, nem éppen vonzó arcszerkezettel felszerelt cicababa. Természetesen most is csak foszlányokat láthatunk, alig néhány pillanatra, igaz egyszer majdnem rámdöntötte sárgán világító szemû csatlósaival az egyik templomot. A legparásabb jelenet mindenféleképpen az, amikor egy elhagyatott metró egyik kicsojából átpillantottam egy másikba, hirtelen villanás, és négykézláb felémrontott a leányzó: "ááá viiii váááááááviiiiiii áváááááááááááááááááá" – mondtam volt, mire a Vivendi-s Elena furcsán nézett rám, és megkérdezte, hogy nem akarok e esetleg pihenni cseppet? :)
Tovább fejlõdött az AI is!
Van néhány új ellenfél, így végre nem lesznek annyira monotonak a katonás harcok: ninja-szerû alakzatok, áttetszõ testek, új katona, lebegõ hulla srácok. Õk az újak, ja meg persze az idõsebb Alma. Fegyverek tekintetében nem ennyire bõ a kínálat, de azért akad nyalánkság: egy olyasfajta sorozatlövõ, mint amilyennel Arni aprított a Kommandóban még 1985 derekán. A számomra legmeglepõbb az volt, hogy az eleddig is profi mesterséges intelligencia tovább fejlõdött. Én balga azt gondoltam, hogy az elsõ részben jól bevált trükkök most is bejönnek: egy közeledõ katona elõl védekezõ pozícióba vonultam, egy pofás faládát választottam magamnak. Mellétérdelve gondoltam kivárom, amíg valamelyik oldalon kiugrik, aztán jól szemöldökön bizonyítom. Erre a szentem mit csinál, nemes egyszerûséggel félrebillenti a ládát, és máris szabad práda voltam. Más: guggolva sikerült úgy eldobnom egy gránátot, hogy az pont egy ellenfél lábai között gurult át. Erre õ abbahagyta a tüzelést, a fejével lekövette a gránát ívét, és mikor realizálta, hogy másodperceken belül hiány lesz ágyék tájékon, dobott egy jobbost. Mondom nemáááááár, ez hihetetlen!!!
Mi kellhet még?
Hát, nekem már csak a végleges verzió kell :) A próbajáték után azonnal le is beszéltem, hogy a Games Convention-nön is nyomulhassak, lévén ott egy teljesen más verzió (végleges közeli) lesz kint. Akkor természetesen újabb élménybeszámolóval jövök. Remélem azért most is mondtam pár érdekes, ha van kérdésetek, toljátok kommentbe, igyekszem válaszolni! Ja igen, még csak annyit, hogy az általam készült screenshotokat hétfõn fogom megkapni, megpróbálom majd valahogy a táborból kirakni õket a cikkhez! Tiszteletem!