Az egyházzal szembenálló emberek problémája pont az ilyen Da Vinci-kód betiltási projekteken alapul.
Fel kéne ismerni, hogy a XI. század már nem az a kor, ahol a kereszténység valami szent tabu. Jó példa erre a Passió c. film. Amikor kijött, még egyetlen kritikus sem fikázta, mert "nem lenne szép dolog, hiszen Jézusról szól".
A baj az, hogy ez nem igaz. Az egyik egy film, a másik egy könyv. A Da Vinci-kód egy szórakoztató olvasnivaló, nem pedig teológiai értekezés. Ha valaki ettõl kételkedni kezd a hitében, akkor az jókora kretén lehet.
Mellesleg az egyházzal sokkal kevesebb probléma van, mint az idióta és elvakult hívõkkel. Röhejes az, amikor politikai vezetõk a hívõk nyomására állítanak le pl. tudományos kísérleteket -> ezeket ugyebár tanult emberek végzik, akik évtizedeket ültek különbözõ egyetemek elõadótermeiben, és felteszik az életüket (nyilván nem ingyen és puszta emberszeretetbõl, de hát ez van) arra, hogy elérjenek célokat, és egy rakat ostobaságot zagyváló, unatkozó háziasszony miatt sutba vágják õket. Miért? Mert ha valaki felemel egy Bibliát, hirtelen mindenki elcsendesedik. Jó példa az õssejtkutatás.
Másik példa a szervtranszplantáció. „primum non nocere” -> A tested és az életed nem a saját tulajdonod, tartja többek között a keresztény egyház (a zsidó vallás is, mellesleg). Ennyit errõl.