ne haragudj, fotóriporternek készülök és Robert Capa, a világ leghíresebb háborús fotósa a példaképem - jó pár ilyen képet ismerek...
nem hülyék, hogy ne a valósághoz közelítõt adják vissza, fõleg a naturalista Mel Gibson...
az már más, hogy az érzelmekre jobban ható fekete-fehér felvételektõl elkell tudni választani a színes filmet - van akinek sikerül, Õk látják a közös vonásokat...
"sok jóképû amerikai gyerekkel" - ez érdekes dolog, mert nagyapám doni fényképein is jóval jóképûbbek a magyar katonák, mint azok az emberek, akiket az utcákon lehet manapság látni...
elõfordulhat, hogy vagy a fotós jobb volt, vagy az egyenruhához jobban ment a '40-es évek frízura divatja...
"és a szélben lassítva lengedezõ amerikai zászlóval" - ha jól tudom a történelemben soha nem készítettek vasbetonból zászlót, mivel könnyed selyemszerû anyagból készültek nagyrészt, ezért a kisebb légmozgásra is lebegtek...
azt meg nem is értem, hogy miért is használják a jelképüket - azt meg végképp nem, hogy a vietnámiak miért tûzték szintén ki - biztos nem tudták, hogy a szél csak az amerikaiakét fújja...