Az ésszerû várostervezés, amit emlegetni szoktam, sokkal több egyszerû építészeti önkiélésnél. A városban ugyanis élünk. Dolgozunk, vásárolunk, neveljük a gyerekeinket, szórakozunk is, de nem a munka elõtt.
Fel kellene végre fognia ennek az emberségétõl és józan eszétõl elrugaszkodott hatalomnak, hogy a közlekedés-szállítás nem egy sorscsapás, hanem a specializáción és munkamegosztáson alapuló társadalom-gazdaság egyik legalapvetõbb jellemzõ részlete.
Ma, amikor az árucikkek egyre több alkatrészbõl állnak és ezek az alkatrészek egyre különlegesebb anyagból,megmunkálással, stb. készülnek, bizony szállítani kell a részeket meg az alkatrészek alkatrészeit...
AZ 1000 ÉVVEL EZELÕTTI, ÖNELLÁTÓ KISPARASZTI GAZDASÁGOKRA ALAPOZOTT NYOMORTÁRSADALOMNAK ÉS GAZDASÁGNAK NEM SZÜKSÉGES RÉSZE A KÖZLEKEDÉS-SZÁLLÍTÁS.
Szállítani kell a munkaerõt is, valamilyen formában. Asszem, ezen folyik most a vita, de nem árt észrevenni, hogy nem olyan egyszerû különválasztani a szükséges közlekedés-szállítást a "szükségtelen"-tõl, vagy inkább mondjuk úgy: a szervezéssel csökkenthetõtõl.