India és Kína esetében ugyanaz a veszély áll fenn, mint az USA-nál. Ha a gazdasági helyzet hirtelen beszûkül (mert bizony szûkül), akkor az ország bevételi mutatóinak keresztmetszete leredukálódik a béka seggének közmondásos mélységeibe.
Kína azért fejlõdik, mert egyrész, irdatlan tõkét ÉS árut ÉS munkaerõt mozgat ki az országból, másrészt hatalmas invesztációkat nyel le (akár anno USA). Na most a para az, hogy miközben az állam gazdag és fejlõdik, addig az ország csóró és stagnál. Ha nem tudják valahol meghúzni a kantárt, akkor jön a nagy bumm, mert az EU intézkedései már így is kezdik átrendezni a világ gazdasági erõvonalait (pl. ergaomnes tétel USA-ra ÉS a Mexikóban gyártott USA autókra, antidömping intézkedések Kína felé, satöbbi).
Amúgy ki is hagytam. Ha lenne egy ilyen szuperállam (világállam), akkor két kis "országot" hagynék meg: egy afrikai és egy dl-amerikai egyesületet, akik mint külön állam tevékenykednének egyfajta "világ éléstáraként", és óriási adókedvezményekkel és támogatásokkal ottmaradásra bírni az embereket, hogy ne növeljék vízfej-méretûre az új kis csodaállamunkat, sõt, még éhen se haljunk.
Talán kicsit úgy, mint ahogyan Asimov írta az Alapítványban Trantorról.