...mint említettem, igazándiból "A tanulási folyamatról regényt lehetne írni...", ám most csak pár sort.
A tánc alapvetõen mezõföldi (tájegységhez kötõdõ), ami indult egy férfi decsi verbunk szólóval, ezt követte egy mezõföldi (1 páros) lassú és friss csárdás, majd 3 pár ugrósa. E táncokat ölelte körül maga a mese, a "Juhait keresõ pásztor története" (ami egyébként rengeteg tájegységen fellelhetõ, az adott kultúra "függvényében" változva-elmesélve). A tanulási folyamat elején csak a tánc részt vettük, az "alapzenekarral". Amikor táncilag összeált a "mûsor", akkor jött csak le Andris, akirõl mi akkor már hallotunk, ill. többször láttuk-hallottuk táncháztalálkozókon, személyesen akkkor ismertük meg. Csuda egy pofa volt, részünkrõl meg nagy rácsodálkozás ... nem nagyon lehet ezt leírni - persze ha regényt-novellát írnék, nyilván megszemélyesíteném-megszólítanám -, de a megjelenése, köszönése, tétovának tûnõ
- Most merrehová álljak? -
mondatai korán kikezdték a már amúgy is fejlett humorni-vágyásunkat. Akárhányszor mesélt az egyes táncrészek elõtt/közben/után, egyformán sohse hallottuk a keresgélõ juhász esetét, és amit meg fel nem lehet eleveníteni, az a különbözõ megtalálási módok, s azok körítéseinek rekeszizomvastagító gondolatai... Arra konkrétan emlékszem ennyi év után is, hogy az amúgy szokásos 3 órás próba kissé elhúzódótt "Andris miatt", no meg utána is egy kicsit dumáltunk, ugye...
A Kamara Fesztivál után "hazai pályán" is bemutattuk e mûvet - természetesn Andrissal a mesélõ szerepében -, na, ennek a VHS-e megvan, bár kissé elmosódott. Ha lesz egy kicsiny több idõm, megprósza a hangot mp3-ba átlendíteni, s aztán ide betenni :-)