„...fúj szél mindenki visszatölteni akar,.... ha süt a nap akkor meg mindenki kivenni akar.
… az jelen energatikai rendszer még néhány erõmûnek a fogyasztókkal való összevetésére sem alkalmas, nemhogy majdamikoreszembejutvisszateszem fogyasztók millióinak a menedzselésére.”
Ezek valós problémák, de potenciálisan éppen erõsíthetik az energiarendszert, csak a megfelelõ vezérlési struktúrákat kell kialakítani.
A villamos energia hálózat technikailag fel van készülve a rendkívüli mértékû fogyasztásingadozásokra, tehát az ugyanilyen mértékû erõmûvi energiabevitel követelményre is (az energiamegmaradás tv. okán).
Egy bizonyos határig technikailag semmilyen gondot nem kell, hogy okozzon a teljes forgalom reménybeli 10-20 százalékát kitevõ bizonytalan szélerõmûvi kapacitás sem.
Annál is inkább, mert egyszerre nem áll le egész Európában a szél, és mi ugye rajta vagyunk, másrészt más erõmûvek is kiesnek tervezetten, vagy anélkül, sokszoros kapacitással. Pl.: az üzemzavar miatt hónapokig állt Paks egy blokkja 440MW, nem dõlt össze a világ. Mikor lesz ennyi szélerõmûvi kapacitásunk?
Más dolog a vezérelhetõ mikroerõmûvek kérdése, ahol ha megoldják a mostani nagyerõmûveknél már mûködõ központi szabályozás lehetõségét, akkor egy „elusztíthatatlan” hálózat hozható létre, ráadásul itt a saját igény ciklusai általában egybeesnek a hálózatigény ciklusokkal, tehát központi vezérlés nélkül is elég jól harmonizálnak.
Az üzemelési, szerzõdési struktúrák miatt valóban bármilyen külsõ energiaforrás... bármilyen... a rendszer fiskális mûködését veszélyezteti, ennek átalakítása pedig bizonytalan pénzügyi helyzetet teremthet a nagyerõmûvek számára.