Én is ezért kaptam rá, mert gyerekkoromban minden géptõl féltem, a ringlispílre sem ültem föl a hûvösvölgyi Nagyréten, aztán ez ellenkezõjére fordult, egy ideig azért ültem föl, hogy vagányabbnak érezzem magam amiatt, de közben valódi vagányságokba sosem mentem bele. Most meg már csak az élvezet kedvéért. Félelem egyébként fontos része a mûsornak, mert annál jobban érzed magad utána.
Egyik kedvencem egyébként a Hip-hop, kis aranyosnak látszik, de amikor váratlanul a szék helyett már csak levegõ van alattad, az nagy érzés. Egyébként (túl) hamar megszokok, akár egy bécsi Turbo Boostert is, az elsõ két forgás még félelmetes, utána már csak jól esik. A Hip hopban azt szeretem, hogy nem tudom megszokni, minden zuhanás egy újabb adag adrenalin.
Depressziósoknak jó ellenszer, mert adrenalin és szerotonin szintet is növel (adrenalin az amikor sikítasz, szerotonin amikor mosolyogsz és az elsõ idegennel szóbaállsz miután leszálltál, utóbbiban pl. a favázas hullámvasútunk különösen jó)