Az (egyes) állatok szerintem érzik, hogy élnek, ill. tudják, hogy vannak.
Egyetértek, az állatok tudtában vannak létezésüknek, az ember viszont tudja is hogy tudja! Tisztában van azzal, hogy egyszer megszületett, életének hossza véges, valamikor meg fog halni, amihez jó esetben az öregedés folyamata visz el. Az ember az állatokkal ellentétes képes az õt körülvevõ világ dolgainak objektív megítélésére, nem csupán annyira létezik az számára, amennyire kielégíthetõ általa valamely szükséglete.
Ebbõl kifolyólag én épp ellenkezõ következtetésre jutottam, mint te: az ember nem az élõvilág szerves része, abból kiemelkedett.
Másként is eljutottam oda, hogy az ember nem szerves része az állatvilágnak. Vegyül példának a rovarokat, azoknak pl. azon fajtáit, amelyek a virágok beporzásában vesznek részt. Ha õk eltûnnének, akkor egyrészt az általa beporzott növények látnák kárát, másrész azok a madarak, amelyeknek a fõ táplálékát jelentette ez a rovarfajta. Egyes élõlények általa élnek, mások belõle. Mondhatjuk hogy szerves része az élõvilágnak.
Ezzel szemben, ha az ember eltûnne a föld színérõl, azon leginkább csak az általunk háziasított állatok búslakodnának...