Nem jártam a 80-as években pártgyûlésre, akkor még a csattogós-lepkémmel voltam elfoglalva. De azért köszönöm, hogy megosztottad velem ottani tapasztalataidat ;)
A termelékenység, ugyebár, nem csak a buszvezetõ által levezetett kilométerekbõl áll. Amit mondasz, az marxista csökevény (miszerint csak a munka az értékteremtõ)
A XX. században is elfogadott volt már, hogy a tõke, a technológia, és a vállalkozószellem is értékteremtõ. De ha ezt a megközelítést túl bonyolultnak tartod, gondolkozz mérõszámokban. Pontosan lemérhetõ, hogy egy állampolgár mennyi értéket termel, ez az egy fõre esõ GDP-vel számolható (oké-egyszerûsítés, de jó közelítés).
Ezt összevetve kijön, hogy magyarország az EU-s átlag felét hozza (ha jól emlékszem)
Ezt figyelembevéve, mennyi fizetés lenne reális?
Tudom, hogy sokan (mint a jelek szerint Te is), még a régi kommunista eszmékben gondolkodnak, miszerint az államnak meg kellene mondani, hogy mennyi fizetés jár egy taxisofõrnek, és egy írónak. Azt kell mondjam, hogy ez a koncepció Magyarországon - tetszik, nem tetszik - a nyolcvanas évek végén megbukott. Ne sírd vissza azokat az éveket, amiatt vagyunk itt, ahol vagyunk.
Azt hiszem, hogy fel kellene nõni a piacgazdasághoz, ahol mindenki annyit kap a munkájáért, amennyit kiharcol érte.
Keveset keresel? A sógorék gazdagabbak? Meglepõ dolgot mondok: EU tagország vagyunk! Menj ki dolgozni, és (majdnem) ugyanannyit fogsz keresni mint õk.
MAcerás? Akkor ne panaszkodj....
(Gyõrben laktam, és a szlovákok nem voltak lusták átjönni Magyarországra 40%-kal magasabb fizetésért.)
Amúgy Magyarország tényleg tradícionálisan szar gazdasági helyzetben van, nyomja az államadósság, a rossz infrastruktúra, nyersanyaglelõhelyek hiánya, de a világ majd 200 országából gazdasági erõ (tehát GDP, végsõ soron egy fõre jutó jövedelem) tekintetében benne van az elsõ 30-ban. Többszörösen megelõzi pl Ukrajnát, ami vagy 30-szor akkora egyébként.
Kizsákmányolás? Az.
Úgy tûnik, te a kommunizmust választanád, ahol "a bõség kosarából mindenki egyránt vehet".