Vannak akik keményen meg kell dolgozzanak a betevõ falatért, van akiknek könnyen megy. És ez - a moralitás szemszögébõl - helytelen, igazságtalan.
Úgy kell ezt elképzelni, mint egy futóversenyt. Van aki gyorsabb, jobban (szerencsésebben) rajtol, szóval van aki biztos befutó, még akkor is, ha nem szakad meg. És ez nagyon nem igazságos a tehetségtelen / sánta / peches / eddzeni lusta versenyzõkkel szemben. Szóval ezt az "igazságtalanságot" kompenzálhatjuk azzal, hogy aki lassabb, az pl. 10 méter elõnyt kap a rajtnál. Ha viszont így teszünk, akkor senki nem fog keményen eddzeni, mert tudja, hogy így is - úgy is kb ugyanakkor ér célba. Ez a szocializmus - vagy "gulyáskommunizmus" rendszere. Ha a túl gyors futóknak levágják az egyik lábát, az a kommunizmus. Mindegyik nagyon igazságos, de hogy egy római aranyköpéssel éljek: summum ius summa iniuria (a legteljesebb mértékben alkalmazott jogból lesz a legnagyobb igazságtalanság)
Szóval rájöttek arra, hogy ha túl nagy mértékben támogatják az elesetteket, akkor rövid távon nem lesznek õk ösztönözve a továbblépésre, hosszú távon a gazdaság összedõl.
Nem tud nyelvet valaki? Tanuljon. (tudom, hogy sarkos, de alapfokon, és ingyen a kötelezõ oktatás keretei között is meg lehet tanulni.) Ha nem vállalja be ma valaki a többlet befektetést, az vegye tudomásul, hogy rosszabbul fog élni, mint a többiek.
Nézzük a leggazdagabb országok egyikét: az USÁ-t. Egymást ölik a diákok, hogy ösztöndíjat kaphassanak és bejussanak (a magyar oktatásnál gyengébb) egyetemekre. Eszükbe se jut, hogy ez nekik INGYEN JÁRNA, mert tudják, hogy ez egyrészt befektetés, másrészt verseny, csak az tanulhat ingyen, aki tehetséges.
Tudom, hogy ezt nehéz 50 évnyi szocializmus után megérteni, de ma már sajnos (szerencsére?) más szelek fújnak.