A jellemmel minden ember rendelkezik. A jellemtelenség kifejezés a pozitív erkölcsi normák be-nem-tartására és azon belül is a hazugságra vonatkozik, amikor valaki szándékosan valótlant állít. Ha azt állítja valaki, hogy jószívû, közben mások szenvedését kívánja, azt jellemtelenségnek hívják.
Ha minden nap más stílusú ruhát vesz föl valaki, minden nap más gondolatai támadnak, attól még nem lesz jellemtelen, sem attól, ha lát egy másik emberen egy neki tetszõ ruhát, és utána õ is olyanba öltözik.
Volt, mikor megfeleltem, vagy próbáltam megfelelni szüleim, barátaim, rokonaim, tanáraim, elvárásainak, és én voltam.
Volt, mikor nem feleltem meg, vagy nem próbáltam megfelelni szüleim, barátaim, rokonaim, tanáraim, elvárásainak, én voltam.
Volt, mikor megfeleltem, vagy próbáltam megfelelni saját elvárásaimnak, és én voltam.
Volt, mikor nem feleltem meg, vagy nem próbáltam megfelelni saját elvárásaimnak, és én voltam.
Vegeta: Hogyan lehetséges, hogy ha most részegen fejreálna a szökõkútban, miképp eddig még nem tette, vagy elkezdene ordítani, üvöltözni az utca közepén, miképp eddig még nem tette, vagy sírna, mert fáj valami, görcsölne, vagy nem merne megtenni valamit - nem õ lenne? Ez semmiképp nem lehetséges.
Olyan ez, mint amikor valaki hazudik, vagy jót tesz, lop, vagy megjátssza magát, megöntöz egy virágot, aztán kijelenti: "Ez nem én voltam, ezek nem az én tetteim."
És a balga azt hiszi, hogy ezek a tettek mind nem járnak következménnyel, és nem jelennek meg késztetésként.
Mit gondoltok, mit váltotok ki egy olyan emberbõl, akinek nincs önbizalma, elkezd görcsölni társaságban, és nem mer kezdeményezni -azzal a tanáccsal, hogy legyen önmaga? Megpróbál önmaga lenni, mert gondolja, hogy most más. Vagy megpróbál más lenni, mert azt gondolja, hogy ez nem önmaga.
Olyan, mint a kis jegesmedve, aki nem érti, miért fázik, hiszen õ jegesmedve.
Aztán összeszorítja a fogait, és tovább vacog.
Nagyon sok szenvedést, és kárt okoz az, amikor valaki azt gondolja, hogy más is lehet, nem csak önmaga, mert így értelemszerûen valaki más idézte elõ az okokat, és mást érintenének a következmények, ilyen viszont nincs, nem találja.
A lények saját tetteik örökösei, és nincsenek olyan akadályozó tényezõk amelyek nem okozzák az elkövetõ akadályoztatását.
Egy kedves fórumozótárs írta:
Félsz, zavarodott vagy, önbizalomhiányban szenvedsz, és olyan emberekhez fordulsz megnyugtatni magad, akik elmondják, miért vagy más, mint a többi, hogy valójában bátor, okos vagy, szíved önzetlen, csupa jó tulajdonsággal rendelkezel.
Na: Õk hazudnak, mert ez mind nem Te vagy.
Bizony, hogy veszthetsz, ha olyanok az elvárásaid, de a célt rosszúl méred föl.
Ki hallott már olyat, hogy a ragaszkodás tárgyát elveszítve, vagy vágyott dolgot el nem érve valaki ne lenne boldogtalan?
Persze, ha nincsenek elvárásaid, vagy nem ragaszkodsz. De akkor nincs se tett, se boldogság.
Ismerd meg az okokat, és hogy ki miért és mit tesz.