A madárinfluenza emberre való átterjedése gyakorlatilag lehetetlen n Ki nyer a folyamatosan fenntartott pánikhangulaton
A kór, amely a madárinfluenza-vírus terjedése nyomán felütötte fejét a világmédiában, méltán kaphatná a madárhisztéria nevet. Az influenzavírus madarakat pusztító, H5N1 vírustörzsét elhullott vadmadarakban mutatták ki Magyarországon februárban, a baromfiállományban viszont még nem jelent meg. Szakemberek szerint indokolatlan a média által gerjesztett hisztéria, hiszen a megfelelõ állat-egészségügyi óvintézkedések betartása mellett minden bizonnyal elkerülhetõ, hogy megtámadja a háziszárnyasokat. Embert, az eddigi tapasztalatok alapján, csak különleges körülmények között, sok tényezõ együttállása esetén fertõz meg. A H5N1 vírus emberrõl emberre pedig nem terjed.
A témáról megbízható információk olvashatók a www.madarinfluenza.bpallatorvos.hu weblapon.
- A madárinfluenza, nem lehet eléggé hangsúlyozni, állatbetegség – magyarázta dr. Fodor László állatorvos, a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karának dékánja. – A világ minden táján elõfordul és szinte minden madár megkaphatja, de vírusát elsõsorban vadkacsák, vadlibák, hattyúk közvetítik a bélsarukkal. Magyarországon is ismerték már a XX. század elején, habár errõl nem sok adat áll rendelkezésünkre. Háziszárnyasokban elõször 1959-ben regisztrálták felbukkanását, ekkor söpört végig az elsõ járvány a világon. Vélhetõleg Magyarországon is régóta jelen van, de hogy pontosan mikortól, azt nem tudni. Elõször dr. Tanyi János víruskutató munkái irányították rá a figyelmet az 1960-as évek végén, ’70-es évek elején. A professzor, aki késõbb a Debreceni Állat-egészségügyi Intézet igazgatója lett, már a 70-es években kimutatta jelenlétét a hortobágyi madárállományban. Régóta tudják, hogy a vírusnak többféle altípusa létezik. A különbözõ törzsek megbetegítõ, azaz korokozó képessége (pathogenitása) viszont nagyon változó lehet. Azt biztosan tudjuk, hogy a nagyobb korokozó képességû törzsek kivétel nélkül a H5-ös vírustörzshöz tartoznak. Mivel az influenzavírus, akár emberi, akár állati influenzavírusról beszélünk, meglehetõsen instabil szerkezetû, folyamatosan változik, így biztosan nem lehet tudni, hogy a 70-es években feltûnt változata milyen képességû volt. Az Alföldön 1975-ben regisztrált H5N1 vírus okozta baromfi-megbetegedéseket gyorsan izolálták, az érintett baromfiállományt pedig felszámolták.
A világon 2006-ra a madárinfluenzában megbetegedett emberek száma 170 volt, ebbõl 91-en haltak meg. Ezzel szemben összesen mintegy 160-170 millió madarat pusztítottak el, mert fertõzõdött a vírussal. Ha a két számot egymás mellé tesszük, akkor jól látszik, hogy egymillió beteg madárra jut egy megfertõzõdött ember. Ezek az emberek kivétel nélkül mind érintkeztek a fertõzött állatokkal, hiszen részt vettek a több százmillió beteg szárnyas elpusztításában, vélhetõleg megfelelõ védõöltözet nélkül. Ez több millió madár–ember találkozást jelent, ehhez kell viszonyítani a 91 halálesetet.
– Lássunk még egy konkrét számot. A 80 milliós lélekszámú Vietnámban két év alatt összesen 43 ember halt meg a kórtól, ha ezt átszámítjuk Magyarországra, akkor nálunk a 10 milliós lakosságból ez évi 3 embert jelent. Ezzel a számítgatással csak azt akarom bemutatni, hogy mennyire eltúlozzák a kérdést a médiában. Ez ugyanis nem nagy szám, csupán csepp a tengerben. Emellé nyugodtan állíthatunk egyéb, sajnos sokkal nagyobb halálozási statisztikájú betegségeket, amelyekben évente sokkal többen halnak meg nálunk, mégsem retteg tõlük senki.
A szakemberek szerint a fertõzõdéshez még az sem elég, ha beteg csirkét fogyasztunk, hiszen ha megfelelõen készítjük el, legalább 170-180 fokon sütjük ki, akkor a vírus elpusztul. A fertõzõdéshez közvetlenül kell érintkezni a madárral, illetve annak ürülékével, vagy magas pára- és portartalmú helyen kell nagy mennyiségû vírust belélegezni. Többek szerint az is fontos kritérium, hogy a fertõzött páciens immunrendszere legyengült állapotban legyen. Ezért érthetetlen a pánikkeltés, mert a madárinfluenza nem terjed az emberek között, az európai országok higiéniás viszonyai és állat-egészségügyi elõírásai mellett pedig minimális az esélye annak, hogy beteg háziszárnyasokkal érintkezzünk.
Az utóbbi évtizedekben tizenkét baromfiinfluenza-járvány zajlott le a világban különösebb hírverés nélkül. A mostani járvány elsõ figyelemre méltó hulláma 1997-ben, Hongkongon söpört végig. A járvány kialakulásában valószínûleg közre játszhatott, hogy az akkor felfutóban lévõ ázsiai csirketartás következtében hatalmasra duzzadt a baromfiállomány. Ekkor rengeteg állatot elpusztítottak, Kínában viszont az állatállomány leölése helyett oltással próbálkoztak. Ez hiba volt, mert az oltás nem volt megfelelõ és a vírus tovább szaporodott az állatokban. Ennek és az európai állat-egészségügyi követelményeket messze alulmúló, helytelen állattartásnak köszönhetõen Kínában 2003-ban ismét felütötte a fejét, majd rövid alatt terjedt tova a Dél-Kelet ázsiai tréségben (Demokrata, 2005/37).
A tartósan fennálló H5N1 járvány vélhetõleg nagyságrendekkel növelte meg a vírus kórokozó képességét, amely visszafertõzve az eddig tünetmentes, vírusgazda vadmadarakat is elpusztíthatja. Ez a magyarázata az Európában elhulló vadmadarak növekvõ számának. Az öreg kontinensen a kórt baromfiállományban eddig még csak Romániában és Ukrajnában mutatták ki. A hozzánk legközelebb esõ ország pedig, ahol emberi áldozatot követelt, Törökország.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kór kivétel nélkül olyan helyeken szedett áldozatokat, ahol az általános higiénia, európai szemmel nézve, legalábbis rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Az európai higiéniás viszonyok közepette szinte lehetetlen, hogy a lakosság nagy arányban megfertõzõdjön a kórral. Ezért valószínûtlen, hogy a H5N1 vírus az emberek között tömeges fertõzést okozzon. Európában mindössze egyszer, 2003-ban Hollandiában fordult elõ, hogy emberek betegedtek meg a madárinfluenza H7N1-es fajtájával, amikor fertõzõdött szárnyasokkal érintkeztek. Az ezer betegbõl csupán egy halt meg. Egy biztos, a madárinfluenzával megfertõzött ember nem terjeszti tovább a fertõzést.
Az igazi veszélyt az jelentheti, ha egy humáninfluenza-vírussal fertõzõdött ember madárinfluenza-vírussal is megfertõzõdik. Ekkor ugyanis kialakulhat egy új, emberi influenzavírus, amelyik már képes emberrõl emberre akár cseppfertõzés útján is terjedni és világjárványt okozni. Ez ellen egyelõre még nem tudunk védekezni. Egy ilyen vírus kialakulásának veszélye azokban az országokban nagy, ahol sem a társadalmi érintkezésben, sem az állattenyésztésben nem tartják be az alapvetõ higiéniás követelményeket. Terjedése a fennálló globalizált viszonyok, az országok és földrészek között egyre gyorsabban leküzdhetõ távolság miatt pedig bizonyára gyors is lesz.
Nem lehet tudni, mennyi az esély arra, hogy ez bekövetkezzék. A pánikból viszont így is jól lehet keresni, csak meg kell találni a módját. A most már 24 órán át híreket sugárzó média, a naponta, illetve hetente megjelenõ újságok hasábjait jól meg lehet tölteni a világ különbözõ tájairól érkezõ szörnyûséges történetekkel. A szenzációra éhes, a másik embert sújtó tragédiákat lassan napi lelki táplálékként fogyasztó tömegek vevõk a rossz hírre.
Nem feledkezhetünk meg a gyógyszeriparról sem. Egy ilyen pánikkeltés serkentõleg hathat a gyógyszergyárak kutatás-fejlesztési ágazatára, hiszen az államok az elérhetõ közelségbe kerülõ veszély hatására, egy esetleges járvány megelõzésére komolyabb összegekkel is hajlandók a célzott kutatásokat megtámogatni.
A közelgõ gyilkos kór, mint a falra festett ördög rémképe, félelemmel tölti el a lakosságot, annak ellenére, hogy nem is létezik. Ehhez képest mintha megfeledkeznénk a rendszeresen komoly járványt okozó, cseppfertõzéssel terjedõ, évrõl évre új változatban megjelenõ emberi influenzavírusról.
Igaz, hogy nincs minden évben influenzajárvány, de ha kitör, a lakosság jelentõs hányadát érinti. Négy-nyolc hét leforgása alatt több százezer ember fertõzõdik meg, sokszorosan több, mint amennyi egyéb fertõzések következtében egész évben. Ez a nagy szám a többi földrészre is érvényes, hiszen évente több száz millióan esnek át influenzafertõzésen világszerte. Az influenza nagyon erõsen fertõz és bárki megkaphatja. Tíz felnõttbõl egy, tíz gyermekbõl pedig átlagosan három betegszik meg. Valójában nem közvetlenül a vírusfertõzés, hanem a betegség következtében fellépõ szövõdmények jelentik az igazi veszélyt.
Magyarországon a kilencvenes években, 1993-ban volt utoljára viszonylag nagy járvány, amit egy influenza B vírus okozott. Ekkor több mint egymillióan betegedtek meg. Azóta csak A vírus okozott megbetegedést, ami legfeljebb ötszázezer embert érintett. A négy legnagyobb járvány hazánkban 1969–70, és 1970–71 telén volt, ekkor több mint kétmillióan estek át a fertõzésen, valamint 1972–73, illetve 1974–75-ben, amikor több mint egymillióan lettek betegek.
Általában a fiatalabb korosztály betegszik meg, a fiatal felnõttek, illetve a gyermekek. Ennek oka, hogy a legtöbbjük még nem találkozott az összes létezõ vírusváltozattal, és amíg ez nem történik meg, addig nem alakul ki a megfelelõ immunitás a vírussal szemben. Ezért akár évente is influenzásak lehetnek. Az ötvenéves, 1950 és 2000 közötti influenzastatisztika szerint Magyarországon több mint 26 millióan betegedtek meg influenzában, ami átlag 520 ezer ember évente. A 26 millió betegbõl 22 ezren haltak meg a vírusfertõzés következtében, azaz évente átlagosan 440-en. A számok magukban foglalják az 1950 óta fellépett két nagy világjárvány, az 1957-es úgynevezett ázsiai, és az 1968-as úgynevezett hongkongi influenzajárvány áldozatait is. Az emberi influenza ma az egyik legszélesebb körben fertõzõ, legnagyobb világjárványt elõidézni képes vírus.
Nem zárható ki, hogy egy, a jövõben kialakuló, eddig nem ismert humáninfluenza-vírus újabb, az 1957-es ázsiai, és az 1968-as hongkongihoz hasonló világjárványt okozhat. Tegyük hozzá viszont Fodor professzor úr véleményét is, aki szerint azt, hogy ez az új humáninfluenza-vírus éppen a madárinfluenzát okozó H5N1 törzsbõl alakul ki, semmi sem támasztja alá. Ráadásul a ma ismert három nagy humáninfluenza-járvány egyike sem madárinfluenzát okozó törzsbõl alakult ki, mint ahogy a többtucatnyi ismert madárinfluenza-járvány egyikét sem követte még humánjárvány. Egyelõre az a legfontosabb, hogy megfelelõ óvintézkedésekkel megakadályozzák, hogy az emberiinfluenza-vírus a madárinfluenza vírusával találkozzon. Bízzunk benne, hogy Ázsiában, ahol a legnagyobb erre az esély, ezt ugyanígy gondolják.