1. Egyrészt történelem. Magyarország ugyebár a világelsõk között volt és hihetetlen sok embert mozgatott meg. Kosárlabda (például) nem tudom hol járhatott ebben az idõben, de gondolom hátrébb. A gyerekek egyrészt a szülõk által jutnak közelebb egy-egy sporthoz. Döntõ szerepe van a szülõknek, hogy milyen labdát gurít a gyermeke elé legelõször.
2. A focihoz nem feltétlenül kell pálya, szinte bárhol lehet játszani ahol kicsit sík a terep (kapunak is két bot megfelel). Ugyebár hazánkban egyre kevesebb helyen lehet normálisan játszani, de még mindig sokkal több helyen mint pl. kosarazni. Tatabányánál maradva, ha rendesen akarunk kosarazni akkor bizony be kell lógni valamelyik iskola udvarába.
3. A pénz. A labdarúgásban még így is, hogy sehol nem vagyunk nagy pénzek forognak és jól lehet vele keresni. Összevetve a kézilabdával vagy a vizilabdával, kajak-kenuval más sikersportágainkkal (vagy sikeresebb) ott az élvonalba kerülés igen kemény munka. Focinál annyira nem.