Hú, hát elég sok mindenben nem értek egyet Vegetaval.
"2x45percet kell eltolteni a palyan, ahol nem az a dolgunk hogy jotalljunk magunkert nemis az hogy passzolgassuk a labdat, hanem gyors otletes akciokat kell kivitelezni."
A tiszta játékidõ nagyjából 2*25 perc. Bármilyen megdöbbentõ is az adat, (számomra is az volt). Teljesen nyilvánvaló, hogy nem az összes játékos futja végig még ezt a 2*25 percet sem, hiszen pl egy középsõ védõ biztos nem rohangál elõre az összes támadással. Szögleteknél, szabadrúgásoknál igen, de amúgy nem nagyon szokás.
"olykor egy focista tobbet fut egy maratoni futonal"
na errõl nem tudok statisztikákat, de elég hihetetlenül hangzik :)
a rugbyrõl pedig nem valami jó kép alakult ki a fejedben, szerintem. én sem sokat értek hozzá, egy-két meccset láttam élõben, mivel egyik haverom válogatott rugbys és elhívott. felesleges errõl írni, egyszer menj el és nézz meg egy meccset :)
amúgy nem szorosan a témához kapcsolódik, csak eszembejutott. van egy kispályás csapatunk ahol az a rugbys srác a kapusunk akinek rugbyben az a posztja (nem tudom pontosan hogy hívják, mondom nem értek hozzá :) ) hogy elkapja az elõre rúgott labdákat. szinte lehetetlen neki kiskapuban gólt rúgni mert egy kézzel megfogja a 7 méterrõl izomból kapura lõtt labdát :)
na de arról is, hogy miért tömegsport a labdarúgás:
valószínûleg az, hogy "miért lett a labdarúgás a legnépszerûbb" érdekesebb kérdés mint az, hogy "miért növekszik a népszerûsége még most is". szinte minden kisgyereknek van olyan idõszaka, hogy focista akar lenni, talán senki sem nõtt fel úgy, hogy legalább egyszer ne focizott volna. szinte nem telhet el nap anélkül, hogy ne találkozna valami focival kapcsolatos dologgal. ezek a dolgok nem felejtõdnek el, hanem szép lassan felhalmozódnak az agyában, amíg el nem kezd komolyabban érdeklõdni a dolog iránt. a legtobb okot már ti is felsoroltátok. hatalmas üzlet a foci, mindent megtesznek érte, hogy minnél többen érdeklõdjenek iránta, reklámok, ruhák, divat lett valamilyen szinten a labdarúgás. az egész vébé is tulajdonképpen errõl szól már, hogy minnél többen megismerkedjenek a focival, és így minnél több pénzt hozzon be. szóval az már egyáltalán nem meglepõ, hogy nem csökken, sõt nõ a labdarúgás népszerûsége.
inkább azon kéne gondolkodni, hogy hogyan és miért lett ilyen népszerû.
valószínûleg az is közrejátszott, hogy a labdarúgás egy rendkívül egyszerû sport. akár mennyire is mondják mások, hogy a legbonyolultabb a világon, nevetséges. focizni bárki tud. és nem mellesleg bárkinek van is rá lehetõsége. hiszen régen is elég volt ha összegyûrtek egy rongyot, leraktak két téglát és már lehetett is focizni. tulajdonképpen semmi komoly tárgyi feltétele nem volt a labdarúgásnak. aztán nyilván fejlõdött a dolog, és egy rendkívül hosszú úton eljutottunk addig ami most van, vb, reklámok, divat. de még most is végigkövethetõ az az út amin ez az egész végigment. most is vannak grundokon szakadt ronygyokat két letûzött bot közé bejuttatni kívánó gyerekek, vannak hobbiból focizgatók, vannak amatõr, de már szervezett bajnokságokban játszó játékosok, vannak a profik, és már vannak az igazi sztárok.