Nem hiszem, hogy fel kéne találni újra a spanyol viaszt. Igaz, volt az emberáldozat is normális. Most nem az. Abban a kultúrában, amiben momentán élünk, ezek a dolgok elítélendõek (még rengeteg más dologgal). Biztos vagyok benne, hogy nem érdemes azon vitázni, hogy a pedofília normális-e vagy nem. Ezzel az erõvel lehetne vitatkozni a kannibalizmuson, hiszen az is teljesen "normális" dolog volt bizonyos helyeken és idõben. Ellenben, Európában (és úgy tûnik, az USAban) manapság nem trendi gyerekekkel kavarni. Ameddig a társadalom, és maga a kultúrkör ezt így gondolja, addig a pedofil abnormális.
Ezen lehet vitatkozni, hogy ki meddig gyerek, de nyilván egyetértünk abban, hogy a pedofíliánál ez szükségtelen. A biológiai érettségnek (a szó szerint vett biológiai érettségnek) szerintem ehhez nincsen köze.
Duke: Nem kötelezõ itt, vagy ott élni. Ebben a kultúrában nem normális a gyerekekre rejszoló ember.
Éppen ezért fennmarad a dilemma: mit kezdesz az ilyen eberekkel? BiroAndrás jól mondja: a mangáktól kezdve a rajzfilmeken át meg lehet alkotni egy "pedo-mûfajt", amiben nem kell hús-vér gyerekeket emiatt szenvedésnek kitenni. Csak két dolog ezzel a baj.
1. A rajzfilm nem az igazi, és sosem lesz az.
2. Ezzel vagy azt éred el, hogy a pedofilok sunnyogva rajzfilmekre gerjednek, és közben egyik-másik azért néhanapján elkap egy kis "friss húst" is (ebben az esetben alig változik valami), vagy azt, hogy integrálod a társadalomba õket, kvázi "felvállaltatod" velük az irányultságukat (mint a homoszexuálisok társadalmi integrációja).
Ezzel csak az a gáz, hogy szerintem van egy határ, ahol már nem kell toleránsnak lenni. Sõt, ahol már baj, ha az ember toleráns.