Egyértelmû, hogy a szabályzat szerint hogy kell(ene) használni, nem összekeverésrõl van szó. Az élõ beszéd viszont nem foglalkozik a szabályokkal, használja a nyelvet, és a helyragok végén levõ 'n' hang - bárhogy is tanították - láthatóan, mérhetõen kiveszõben van a beszédbõl.
Nem hibázásról van szó, hanem arról, hogy a nyelv változik, a szabályzat pedig egy régi (évtizedes) állapotot rögzít, ráadásul írásra vonatkoztatva, a beszélt nyelv pedig már rég nem úgy mûködik, és soha nem foglalkozott azzal, hogy az írott nyelvnek milyen szabályai vannak. Ráadásul mivel a szövegkörnyezetbõl az esetek túlnyomó többségében egyértelmû, hogy célról vagy helyrõl van szó, így nem okoz félreértést sem.
Olvasd el a linkelt Nádasdy cikket, szerintem értelmesen elmagyarázza, hogy mi a helyzet.
Informatika és tudomány
