Nagyon sokan úgy mondják ki, a magyar beszédnek "kedves" az egy hosszú egy rövid hangzó váltogatása, így ha sok rövid van egymás mellett, akkor vagy a magánhangzó hosszabbodik meg (*szaalag, bár inkább o-ó ö-õ téren észrevehetõ, innen a neve is: "ormány-nyúlás", hiszen azt is órmány-nak mondják sokan), vagy a mássalhangzó (*szallag). Az, hogy a helyesírás nem követte le a beszédnek ezt az ismert szabályosságát, és akik így írják, azok jelenleg nem helyesen teszik, az maximum oda nem figyelés eredménye.
(hasonlóképpen lehet példákat találni a sok hosszú hangzóban a rövidülésre is, most nem keresgélek)
Lásd lejjebb az 1304-ben található olvasnivalót (is).