Ez egy elég általános dolog (én fõleg délvidéken, Szeged környékén találkoztam vele, és a vajdasági magyaroknál jegyezték fel), a magánhangzók közötti mássalhangzók (fõleg az s és az l) megnyúlnak: nállam, tõlle, szívessen, egyenessen, essõ, ilyesmik.
Persze elsõsorban kiejtésnél, de ha mindenki úgy használja a környéken, simán átcsúszik írásba is, ahogy a többi tájnyelvi forma is (pl. az ö-zés).