Midõn II. József 1786-ban mindent németté akart tenni, a magyrok a nemzeti nyelv csiszolásához láttak; de nagy buzgóságuk szertelenségbe csapott. Minthogy a minden nemzet nyelvében megtûrt és nálunk is régtõl használatos szavakat egytõl egyig magyarul szerették volna kifejezni, olyan újításokat vittek véghez, hogy még a született magyarok is elhûltek bele.* Például a prókátor ügyész lett. A fiskális ügyvédlõ. Az íródeák írász. Amit õseink úgy hívtak: "fõ oskola, minden tudományok helyszéke":mindenesség. Az universitas rectora: mindenesség mindenese. Az instantia: kéreményes írás. Az indorsata: hátasítmány. A pap:lelkész. Az újságíró: hírnek. A baromvásár: marhadalom.
A tudományba pedig tûrhetetlen, csömör nélkül alig kiejthetõ szavakat akartak bevinni. Ilyenek (hogy a többit ne is említsem) történetértekség: história. Színvízforrat-értekség: cognitio fontium. Vízbukat-esmeretség: cognitio cataratarum. Okértekség: philosophia. Hányság-s mennyiségértekség: mathesis. Számtudákság: arithmetica. Terejtudákság: geometria. Külketudákság: calculus differentialis. Tellemtudákság: calculus integralis. Mosztony: mechanika. Istenértekség: theologia. Tündértekség: metaphisica.