– A szekszárdi apátúr házasult meg, az öreganyádat vette, és ím, oda a menyekzõbe viszem a ludat. (Maga az ember nem viszen vala ludat, hanem csak megõszült vala.) A király ezt hallván, mondá esmét neki:
– Nálunk is vetettek vala, de több ki nem kele az aggeb atyádnál.
A király ezt hallván, nagy örömmel az urakhoz végtat, és megbeszélé nekik, mint járt vala a szegény emberrel. Azonban hogy mulattak volna, megtérének Budába, és a király nem nyughaték addig, mígnem a piacon megkeresé a szegény embert, akivel az úton beszélt vala. És megtapogatván a lónak a farát, a kin az ember ül vala, monda neki:
– Bátya, hogy adod a tarka kamokának singit? (Vala pedig az ember lova üsti.)
A szegény ember mihelyt hallá, ottan hátra fordula és felfogván a lónak a farkát, mond a királynak:
– Jer be atyámfia a boltba, megárulok veled.
Kit hogy halla a király, bevivé a szegény embert a várba, és örök szabadságot ada neki, megajándékozván annakfelette õtet. Efféle trufái sokak vagynak a Mátyás királynak, kikrõl én most nem írok.