Én most nem arról beszélek, hogy néha akár egy napot is végignyom valaki valamivel.
Én arra reflektálok, amikor valakinek az egész élete (ami mondjuk 12-14-16 évesen még igencsak tyúkszaros, és lenne mit kipróbálni) mondjuk a WoW-ozás körül forog. Azt csinálja, azt olvassa, csak ilyen témákról beszélget csak ilyen témák iránt érdeklõdõ emberekkel.
Semmit nem tanul belõle, semmilyen képessége nem fejlõdik (kivéve ha a szem dioptriáját nem tekintjük annak), tapasztalni max a karaktere fog, és nem ismer meg MÁSFAJTA embert.
Én nem azt mondom, hogy lõjük le azokat, akik számítógépjátékokkal játszanak. Aki ilyen szinten bele van valamibe kábulva, azon már segíteni kell (néha akár erõszakosan, akarata ellenére). Mint mondtam, nem értek egyet ezzel a húzással, amit a vietnámiak csináltak, de a probléma ettõl még fennáll.