Ha kétszer nem fejtettem ki, hogy NEM ÉRTEK EGYET a korlátozással, akkor egyszer sem.
Mint már említettem volt, a fennen taglalt probléma VALÓS dolog.
Példa: két angol szülõ, aki egészen pirinyót rákattant a WoW-ra. Munkából kilép, eljárni sehova sem, munkanélküli segélybõl villany, net, account és némi csipsz meg kóla megvásárlása. Ez még odáig rendben is lenne, csak éppen volt 2 kölykük, akikhez a szomszédok hívták ki a gyámügyet, mert már vagy egy hónapja ugyanabban a ruhában járkáltak, stb. Ha nem hiszed, járj utána.
Nem azt mondom, hogy ez tendenciális, de ha két (elvileg) intelligens, felnõtt ember képes ennyire meghülyülni, akkor szerinted egy minden gyökérségre fogékony kiskölyökre milyen hatással van, ha konkrétan így nõ fel?
És egy kis magánvélemény a végére. Én azt ugattam, hogy nem azzal van probléma, ha valaki sokat játszik, hanem amikor minden létezõ dolog áttevõdik egy képzelt világban való rohangászás MÖGÉ, és eredményez egy pár olyan szociológiai torzszülöttet, aki, miután felfordul a karaktere, csukafejest küld az X-edik emeletrõl (szintén megtörtént eset).
De igazad lehet. Tõlem aztán az összes ilyen "XXI. századi mondern fiatal" fel is fordulhat. A faszom sem akarja elõírni nekik, hogy mit csináljanak, de attól még a probléma probléma marad, hogy le sem szarjuk, dobzsedobzse, majd eltûnik magától.