Oké, nem is azt mondtam, hogy gondolkodjunk bemerevedett sztereotípiák szintjén.
Egy kis átkapcsolás: ha már a jó, rossz, helyes, normális és egyéb hangzatos sallangok szubjektívak, akkor a boldogság is az.
Ellenben semmiképpen nem normális dolog az, ha valakinek csak egyetlen fogalma van a boldogsághoz. Étsd ez alatt, hogy csak akkor boldog, ha drogozik, csak akkor boldog, ha iszik, csak akkor boldog, ha játszik. Ez az egyik igazi probléma.
Ne felejtsük el a másik oldalt sem, amikor valaki pont azért drogozik/iszik/játszik, mert NEM boldog. Ez a másik igazi probléma.
Az életedet egy rossz irányba leadott felvételivel is el lehet baszni, itt nem is az a kérdés. Sokkal inkább az, hogy ha "áldozatul esel", vagy te választasz ilyen elkefélt utat, mint amiket már emlegettem (csak drog, csak ital, csak ez, csak az), akkor már a hibázás, az "életed elcseszésének a lehetõségét" sem adod meg magadnak.
Más kérdés, hogy minden korosztálynak megvannak a saját problémái, de egy fiatal tizenévesnél már iszonyatos probléma az, ha egy ilyen bezárt, semerre nem vezetõ barlangba jut (drog, ital, játék ecetera). Ha intelligens, sokat tapasztalt, az életrõl megalapozott gondolatokkal rendelkezõ "felnõtteket" tehet tönkre egy ilyen, akkor szerintem nem hibás dolog feltételezni, hogy a kiskölykök "ezdekúlvaze" felfogásánál ez még veszélyesebb.
Rettentõ elbaszott dolog az, ha valaki csak csõirányban gondolkodik/lát/él. Nem akarok Nietzche-i elméleteket felvázolni, de a változásra képtelen, egyirányú lény túlélése (esetünkben a társadalomba való sikeres belépés, illetve azon belüli mûködés) a nullával egyenlõ.
Szeritem csúnya szegénységi bizonyítvány, ha az ember csak egy cseppnyi kreativitást nem kívánó, önismétlõ dolgot tud felhozni a "boldogsága kulcsa"-ként. Ha ez lenne a normális, lassan mindenki LOL-t, OMFG-t meg "vok" "jah" és "kiwi" szavakat használna.