1. Senki nem is a normális munkás/családi hátteres emberekrõl beszélt, hanem a pattanásos, dagadt kölykökrõl.
2. Szerinted az a két véglet létezik a földön, hogy TV-zek, vagy játszom? Mert ha így gondolod, akkor alapvetõ bajok vannak ám.
3. A stratégiai játékok "menedzsment" fejlesztését inkább hanyagoljuk. Aki már valaha tanult management-et, az tisztában van vele, hogy nem éppen az ork harcosok és az elf íjászok legyártásáról szól. De ha így is lenne, egy kitalált "fizika", kitalált világ managementjét tanulod meg. Magyarán, aki faszányosan Starcraft-ezik, az még nem lesz jó HR-es. Csak jól fog Starcraft-ezni.
A szem-kéz koordinációról meg annyit, hogy szerintem egy orrbaszájba CSÉ-zõ koma sem tudja jobban/ügyesebben elkapni a felé hajított öngyújtót, mint én. Az angol nyelvtudás még talán reális is lenne, de pont a sok országot képviselõ játékosok hatására a nyelv irtózatosan redukálódik, ezért nem esküdnék arra a középfokra. Persze, embere válogatja, valószínûleg nem mindenki LOL-ul beszél.
Ezek után, ha kérhetném, nemes egyszerûséggel fel kell fogni, hogy a számítógépjátékok semmi mást nem nyújtanak, mint szórakozást. Ez a feladatuk, ez a dolguk, ez a rendeltetésük. Ne próbáljunk belemagyarázni olyan dolgokat, amit sem szakértõ, sem egyszerû közember nem bizonyított még.
És a játékok nem csak rossz hatással vannak. Ez természetesen igaz. Szerintem ezt senki nem firtatta, még nyomokban sem.