Volt egy mûsor talán a Discovery-n, ami arról szólt, hogy a második világháborúban a katonáknak csak nagyon kis százaléka (ott a számomra döbbenetes 2% azaz két százalékot mondták) lõ rá ténylegessen az elenfélre. Ezt azzal magyarázták, hogy az emberekben van egy természetes gát. Lényeg a lényeg, bebizonyították, hogy a katonák "harci kedvét" úgy tudják tréningezni, ha szimulálják az emberölést, hogy a tényleges szituációban ne lépjen fel a gát. Ezt elõsször az ember alakú céltáblával érték el. Manapság a harci szimulációs PROGRAMOK illetve az élõ emberes festékpatronos megoldás a leg célravezetõbb.
Ez mondjuk nem feltétlenül pozitívum, de pl CS arra jó, hogy adott szituációban egy CS-s elõbb agyonlõvi a támadóját, mint egy ilyen programokkal nem játszó, aki feltehetõleg egyáltalán nem fog lõni.