Nem a vér látványáról van szó. Hanem annak elfogadásáról, hogy lelõsz egy emberi lényt. Normál esetben nem tudsz elvonatkoztatni és az elõtted álló, ember lesz, nem célpont.
Persze ez nem azt jelenti, hogy CS-s könnyeben agyonlö valakit HA az olyan közel van, hogy tükrözõdnek az érzelmei. De egy katonának bevonuló CS-s valószínüleg gond nélkül ráló egy távolabb futó vagy botorkáló személyre, mint egy nem CS-s, mert már hozzászokot a mozgó, álló emberi alak leterítéséhez. Egy CS-s sokkal kevésbé gondol rá mint emberre, hanem mint célpontra.