A VC-1 az MPEG4 elso megvalositasaibol fejlodott ki, de mar regota kulon agon fejlodik. Az AVC pedig az MPEG4 egy profilja a sok kozul (alias H.264).
Az MPEG4 AVC PSNR-ja joval nagyobb, mint az MPEG2-je ugyanazon a bitrate-en. A gyakorlatban ugyanazt a PSNR-t az AVC harmad-fele akkora bitrate-en eri el, mint az MPEG2.
Ez alapjan azt gondolhatna az ember, hogy a Sony - hogy is mondjam - nem az igazat mondja, amikor az MPEG2 mellett ervel.
Persze van az eremnek egy masik oldala is. Sokan mondjak, hogy a PSNR (jel-zaj arany) nem jo merce a kodolas minosegenek meresere, mivel az emberi latorendszer karakterisztikait nem veszi figyelembe. Ennek alatamasztasara altalaban olyan tesztabrakat mutogatnak, amiken erdekes modon az alacsonyabb PSNR-es abra jobb minosegunek tunik, mint a magas PSNR-es.
Oszinten szolva maig senkinek sem sikerult olyan mercet talalni, ami tokeletesen merne a video kodolasi szubjektiv minoseget, de abban mindenki egyetert, hogy ha letezik ilyen, akkor annak az emberi latas tulajdonsagait is figyelembe kell vennie.
Ebbol a nezopontbol mar akar igaza is lehet a Sony-nak. Lehet, hogy ok ugy mertek a kepminoseget, hogy 1000 embert megkerdeztek, hogy nekik melyik tetszik jobban es a statisztikakbol az MPEG2 kerult ki gyoztesnek.