A vállalatirányítás jelentõs része általában nemhivatalos/informális communikáció révén történik. A formális lépések gyakran csak az informális egyeztetések és tárgyalások után történnek.
Zárt RT-khez hasonló cégtípusoknál az informális rész dominál, míg a Nyílt RT-knél inkább a formális (a kiterjedtebb felelõsség miatt), de mindkettõnél az informális megelõzi a formálist. Az informális communikáció fõ jellemzõje, hogy nemigazán dokumentált, és nem szabályozott.
Jelentõsége van annak, hogy a leányvállalat tevékenységi köre mennyiben egyezik meg az anyacéggel.
Ha azonos, vagy nagyon hasonló a tevékenységi kör, akkor legfeljebb az operatív döntésekben lehet némi szabadsága a leányvállalatnak, a stratégiai kérdésekben tuti nincs. Esetleg informális úton meghallgatják a véleményét.
Ha különbözik a profil/tevékenységi kör (vad példa: építõipari cég, szoftverfejlesztõ leányvállalata). Ebben az esetben általában nagyfokú szabadsága van a leányvállalatnak, és a stratégiai döntések kidolgozásában is inkább partnerek, merthogy különbözõ piacokra dolgoznak, és mindenki a saját profiljához ért.