Na akkor pontosítsunk... az általad leírt model részben igaz a nem angolszász irányítási modeleknél (EU, minusz UK), az USA az angolszász model alapján mûködik ahol az operativ döntések mint ahogy te is elmondtad 100% a leányvállalat vezetõségén múlik és a negyedéves eredmények árulkodnak a sikerességrõl vagy éppen a sikertelenségrõl, ezek után a "központ" léphet, kérheti a vezetõség leváltását a Director Board-tól stb. de ez esetben sem avatkozik be közvetlenül. A stratégiai döntéseket meg a cég központjában dobják össze, de általában a leányvállalatok intenziv közremûködésével hozzák meg, mert azok rendelkeznek a megfelelõ információkkal és ezek információk megfelelõ értelmezésével az adott területen, lokális piacon. Ami fontos, hogy az angolszász irányítási modelben nincs informális igazgatás, minden pontos elõírások szerint történik, általában egy hadosztály jogász közremûködésével, mert a bonyolult és komola jogrendszer ezt megköveteli a fennmaradás érdekében. Különben itt most leírom az EU cégek elsõ és legnagyobb hibáját amikor az USA piacot veszik célba: USA piac NEM LÉTEZIK. Itt kezdõdik a szinte rendszeres sikertelen EU központú cégek USA szereplése, az USA 5 piacból áll, East Coast, Central, Mid West, South és West Coast. Minden közepes és nagyobb USA cég így is van fellálítva és a központ általában csak egy virtuális valami, mert ezek a területi részlegek teljessen külön mûködnek, persze nem egymás ellen, de nagyon nagy autonómiával és a vállalati stratégiát közössen szerkesztik de minden részleg sajátos alstratégiát hajt végre. A másik érdekes dolog az angolszász vállalatirányításban, hogy a cég területi részlegeken kívül kiválasztható tevékenységi részlegekre is osztódik, és pl. a részlegek felelõssek a saját eredményeikért, és pl. mindaddig míg a Microsoft XBox részlege veszteséget termel, de a többi részleg egyetért a központi vezetés véleményével, hogy ez valójában csak hosszútávú befektetés nem pedig veszteség, a nyereséses részlegek kölcsönt adnak nekik a mûködésük biztosítására, befektetnek, de pontossan tudják, hogy melyik részleg mennyit adott és a jövõben annak alapján fogják osztani a hasznot is, vagyis egyfajta pozitív verseny is van a cégeken belül, mert aki jobban mûködik annak rendelkezésére is nagyobb összegek állnak. A központi vezetés csak megszavazhatja vagy nem a részleg beadott költségvetését, de a döntésének megfelelõen várja el a részleg mûködésének minõségét is. Szóval egy valami fontos az angolszász rendszerben nincs informalitás. Minden kommunikáció ami a munkával kapcsolatos formális. Ott amikor dolgoznak akkor dolgoznak amikor nem akkor nem. Érdekes, hogy a felelõségi kör is mindég írásban van, másképpen a cég alapszábálaának sértése áll fenn és az soha nem marad szankciók nélkül. Ez mindég is így volt, de a közelmúlt komoly jogi lépései (perek tucatjai) ezt még jobban megszigorították, ma amikor a cég vezetõje egy pohár vizet kér a titkárnõtöl annak is irásos nyoma kell, hogy legyen, na jól van ez egy picit túlzás, de majdnem így van. Na de komolyan off topic-ban mentünk. Persze itt a leányvállalat-központivállalat tulajdonjogi szerkezete is közbejátszik, az egyik esetben amirõl én beszéltem az amikor a vállalat másik államban alapít leányvállalatot 100% tulajdonban, 100% tevékenységi körrel (vagy annak képviseletével), a másik pedig amit te mondtál, hogy egy vállalat alapít egy leányvállalatot más néven, más tevékenységi körrel és esetleg más tulajdoni struktúrával (pl. 49% az adott állam, vagy valami más cég tulajdona), akkor persze egésszen más szabályok uralkodnak, olyan esetben az adott cég részvényes-tulajdonos és irányítása ezen az alapon tükrözõdik a leányvállalatra. De ez már egy nagyon komplex téma egy ilyen topic-ba.
Na a lényeg az, hogy angolszász cégnél minden egyéni alapon történik, fõleg a felelõség és a hatáskör pontossan meg van határozva, formálissan és egyértelmûen.
Informatika és tudomány
