Ezt most mondjuk nem értem, mert nem én kezdtem el nyomorékozni, és igazából nem is folytattam (egy gyenge poéntól eltekintve).
Akkor szerinted nyomorék az, akit idegesít. Gondolom úgy érted, hogy én. Csak ott tévedsz, hogy engem nem idegesít. Én kiröhögöm. Ha nem is nyíltan, és nem hahotázok az arcába, de azért felvidít, mint ahogyan az is felvidítana, ha mondjuk miniszoknyát hordana. Mert ez nem megszokott. Helyzetpoén, épp úgy, mintha egy öltönybe bújtatott majmot ültetnének a fõnököm helyére, azon is nevetnék, mert a majom nem oda való (az én emlékeim szerint).
És az én emlékeim szerint férfi és nõ különbözõ fajta és színû ruhákat ölt magára. Ha nem, akkor azt direkt azért teszi, hogy feltûnjön vele - esetleg az elöbb említett helyzetkomikum céljával.
u.i: ti csak nyomorékozzatok le mindenkit, meg szánalmasozzatok, ebbõl ugyanis pontosan lejön, hogy milyen ember vagy