"A szervezet berkeiben lehúzott 5 év életem egyik legmeghatározóbb élményévé vált. Kamaszként rendkívüli érzékenységgel habzsoltam mindent, ami valamilyen módon túlmutat a hétköznap szürke árnyalatain. A kezdetekben rendkívül sokat ászanáztam, pránayámáztam és meditáltam, minek következtében számos izgalmas élményben volt részem. A testhelyzetek és légzéstechnikák kamaszkori gyakorlása persze vélhetõleg csak köszönõviszonyban van a tényleges hatha jógával, ez azonban elég volt ahhoz, hogy felfogjam a jóga sokrétû, jótékony hatását.
Colbert 3A kamaszokra jellemzõ lelkesedéssel fogadtam magamba a tanokat, világképem néhány hónap alatt az iskola világképének tükörképévé vált. Válogatás nélkül elhittem és magaménak vallottam mindent, amit az oktató állított. Egy éven át teljes mámorban éltem, úgy gondoltam, hogy megtaláltam a testemet-lelkemet tápláló kifogyhatatlan szellemi forrást. Olyan célnak éltem, melyet érteni véltem, s mely teljességgel átitatta hétköznapjaimat. Ez volt a legmaradéktalanabbul boldog éve életemnek.
Az igaz élet mámorában úsztam, hittem, hogy ez az egyedüli ÚT, esély, melyért élni érdemes és kell. Két féle ember ismertem: jógit, és nem jógit. Spirituálisan fejlõdõt és szánalmasan tévelygõt. Igaz hívõt és makacs ellenállót. Kiválasztottat és földi halandót.
8 év telt el azóta, hogy otthagytam az iskolát. Még mindig ott vibrál a gyomromban a kiválasztottság magasságossága: nincs nagyobb extázis a felsõbbrendûség élményénél." :D:D::DD::D