Igen, közben már rájöttem, hogy nem szándékosan összemosod, hanem fel sem tûnik, hogy ugyanaz a szituáció, vagy épp más.
Azt mondod, hogy voltak régen gondolatok, amik nem illettek a képbe, de aztán késõbb igaznak bizonyultak.
Igen. A KÖZÉPKORBAN. Amikor olyan dolog, amit ma tudománynak hívunk, egész egyszerûen NEM LÉTEZETT. Azt a világot a hit és a babona irányította. Nem voltak orvosok, nem voltak mérnökök. Papok voltak, meg természetgyógyászok, meg kirurgusok, meg jövõbelátók, meg csillagjósok, meg alkimisták, meg telepaták, meg az összes többi, ma ezoteriának nevezett faszság, meg nagyon erõsen a keresztény hitvilág nyomatása.
Aztán közben volt pár ember, akik -még nem feltétlen tudatosan- de akkor is többé-kevésbé a tudományos módszert követve, a világot megfigyelve állításokat tettek. Amik nem fértek bele az akkori misztikus világképbe.
Most felhozod, hogy vannak olyan "új" dolgok, amik nem férnek bele a mostani képbe.
Hát NAGYON nem ez a helyzet.
Ezek még a régi kép darabkái, és legalább 2-5000 évesek, és egyáltalán nem arról van szó, hogy nem vizsgálták volna õket, és ne lenne rájuk magyarázat. Az a helyzet, hogy már RENGETEGEN vizsgálták õket EREDMÉNY NÉLKÜL. Ezer éveken keresztül.
Te még mindig ragaszkodsz hozzá, hogy ezek a sokezer éves babonák léteznek.
Nem az újat mondod, hanem a régit szajkózod még mindig.
Annyi történt, hogy közben megváltozott a világ, az egyház elvesztette a hatalmát, és már nem tud erõvel elnyomni tényeket. Meg a régen erõvel elnyomott módszer, amivel a világot meg lehet ismerni, az került elõtérbe.
Pontosan te képviseled a máglyát, azt, hogy a hited sokkal fontosabb, mint hogy mit lehet igazolni és mit nem.
Ezek után nagyon röhejes, hogy te akarsz a mártír szerepében tetszelegni.