Amikor az 1200-as évek végén a Curzola-sziget mellett vívott csatában a genovai flotta vereséget mért a nagy rivális, Velence hadiflottájára, volt a velencei foglyok között egy idõsebb elõkelõ nemes: Marco Polónak hívták. Három évet töltött fogságban. Számára ez nagy megpróbáltatás volt, de az emberiségnek szerencse. Ezek alatt az évek alatt mondta tollba ugyanis nagy, több mint 17 évig tartó keleti utazásainak történetét. Ebbõl értesült elõször a világ az asszaszinok titkáról is. Hogy kik voltak az asszaszinok, azt különösen a Szentföldön harcoló keresztes vitézek tudták. Õk nevezték el az asszaszinokat, a kender gyantaélvezõit hasisineknek (hasisembereknek), amely arabul orgyilkost jelent. Ez az elnevezés azért ragadt a hasisélvezõkre és késõbb magára a hasisra, mert a mohamedán harcosokkal a hadvezérek kendergyanta-gõzt lélegeztettek be, hogy múljon halálfélelmük és felfokozódjék harckészségük, vérszomjuk…
Az asszaszinok tehát mohamedán fanatikusok voltak, akik önmagukat fidávinak (önmagát feláldozni késznek) nevezték. E szekta alapítója a 11. században perzsa származású Haszán ibn Szabát volt. Korának összes hatalmi tényezõit rettegésben tartotta különféle avatási fokokra oszló hivõinek orgyilkos tõre. Hívõi képzeletét kábító italokkal felcsigázva a Hegy Vénének (Sejk al dzsebel) nevezett nagymesterüknek, feltétlen engedelmességet esküdtek. Parancsára a legnagyobb veszélyek közt a legvakmerõbb gyilkosságokat követ el, még akkor és olyan körülmények között is, ha tudták, hogy vakmerõségükért az életükkel fizetnek… Hogy bátorságukat valóban nemcsak a vallási fanatizmusuk kölcsönözte, arról Marco Polo elbeszéléseibõl értesült elõször a világ. Íme:
"Azt mesélik, hogy egyszer a Kaspi-tenger és a Földközi-tenger közötti hatalmas területen az öreg Hasszán ibn Szabah sejk uralkodott. Kegyetlen zsarnok volt, alattvalói mégsem hagyták el soha, odaadással szolgálták. Sikerült még Alamut bevehetetlen várát is meghódítania. Sokat kutatták titkát, hogyan tartja hatalmában az embereket, hiszen aki egyszer a szekta tagja lett, az mindhalálig hû maradt hozzá… Egy nap, így mesélik, megjelent udvarában egy erejérõl és bátorságáról messze földön híres ifjú, s a sejk szolgálatába akart állni. Mielõtt új ura elé vezették volna, megvendégelték a palota kertjében, s ott hagyták, pihenje ki az út fáradalmait. Az ifjú mély, édes álomba merült. Érezte a paradicsom csodás illatait, megízlelte az isteni gyönyört…
Határtalan boldogságából valami keserû érzés ébresztette fel. A paradicsom mintegy varázsütésre eltûnt, s az ifjú sóhajtozva epekedett utána. Egy hang szólalt meg a közelében, " Látod, fiatal barátom, az én kezemben van ennek az álombirodalomnak a kulcsa, melybõl most hoztalak vissza… Ha máskor is el akarsz jutni ide, légy engedelmes, és kövess ! Teljesítsd parancsaimat ellenkezés nélkül !"
A Hegy Véne tudta, hogy újabb "hû katonát nyert." Marco Polo kileste a sejk titkát. Azzal bírta feltétlen engedelmességre alattvalóit, hogy erõs hasisos italt itatott velük egy gyönyörû kertben, amely paradicsomi díszletként szolgált a kéjes álmokhoz. Senki sem tudta többé elfelejteni ezt az álomvilágot, s mindenki azt remélte, hogy hûségének jutalmául megismételheti ezt a csodálatos utazást. Polo azt is megírta, hogy a Hegy Vénének az uralmát a tatárok döntötték meg, hároméves harc után, 1242-ben (a hiteles történelmi adatok szerint azonban csak 1256-ban).
Sokáig azt hitték, hogy ebben a történetben több van Polo fantáziájából, mint a valóságból. A késõbbi idõk történelemkutatásai azonban fényesen igazolták, hogy Polo ebben is a valóságot írta meg… Ebben a leírásban a történelmi tények mellett egy nagy és minden kábítószerre érvényes igazság is rejlik, a kábítószer-szenvedély irgalmatlanul bilincsbe veri azt, akit egyszer álomba ringatott.
http://beluard.freeweb.hu/index8_9.htm
Amfetamin
történelem (csak egy pici)
A spanyol polgárháborúban, majd a II. világháború mindegyik nagyobb hadseregében a harcoló alakulatok fáradtságának leküzdésére valamint éberségének és teljesítményének fokozására amfetamintablettákat rendszeresítettek. 1942-tõl Hitler is rendszeresen metamfetamin-injekciókat (Pervitin) kapott orvosától. A háború utáni (többé-kevésbé legális) polgári használat az 1960-as évekig erõsödik, majd ezeket a szereket fokozatosan vonják ki a forgalomból. Illegális használata (abúzusa) illetve katonai célú felhasználása (pl. az USA légierejénél a Dexedrine) a mai napig fennmaradt.
A biokémiai hatásmechanizmus
Hatását az amfetamin (azon belül is a dexamfetamin) tehát elsõsorban azokon az idegsejteken fejti ki, melyek neurotranszmitterként dopamint használnak. Az így megemelkedett dopamin szint, fokozott erõnlétrõl, energiáról, magabiztosságról és megnövekedett tenni akarásról informálja az agyat, aminek következménye a "felpörgetett" állapot és eufória. Gyorsul és rendszertelenné (aritmia) válik a szívverés valamint felgyorsul a légzés, kitágulnak az erek, megnövekszik a testhõmérséklet és elõtérbe kerülnek az energiatermelõ folyamatok, amelyek ezáltal az energiaraktárak (máj, zsír, izom) kiürítését szolgálják.
Pszichés hatások
Étvágycsökkenés, állóképesség növekedése, megnövekszik a fizikai erõ és fõleg a szellemi képességek, valamint fokozódik a szexuális vágy. Jellemzõ továbbá a fokozott légzés, magabiztosság, hiperaktivitás, eufória, izgatottság, hányinger, akaratlan mozgások, bõbeszédûség, viszketés, szívritmuszavar, fejfájás. Az aktív szakasz a fogyasztás mennyiségétõl függõen akár több napig is eltarthat,ezután hamar nagymértékû fáradtság, levertség következik.
Hosszú idejû alkalmazása vagy túladagolása remegést, nyugtalanságot, alvászavart, a reflexek túlérzékenységét okozza, mely bõrelváltozásokkal, táplálkozási zavarokkal és legyengült immunrendszerrel párosul. Az izgalmi szakaszokat depresszió, merevedési zavar követi.