Ez egy tipikus csúnya emberi reakció volt tõlem. Ha valamit ennyire szeretek, ennyire elismerem a készítõk munkáját és valaki leigénytelenezi, akkor azt az ember kicsit magára is veszi.
Az irányítással az elsõ 2-3 órában sokat küzdöttem, de amit cserébe kaptam azt még talán egy RPG-ben sem. Olyan légkört, olyan hangulatot, hogy máig beleborsódzik a hátam ha rá gondolok.
Soha nem felejtem el amikor a warrior irányba terelt hõsömet egy kicsit elkezdtem mágia irányba terelni és képes lettem átváltozni ilyen tûzlégy félévé. Egyik helyrõl a másikra már nem gyalog kellett járnom, hanem repkedtem mint a madár :-)
Nagyon tetszett ahogy az eleinte éppen csak megtürt senkibõl szépen lassan elismert harcossá váltam és elismerték a tetteim. (ez a 2-ben is így volt)
A mindkét részre jellemzõ rejtélyes dungeonokat már talán nem is kell említenem... mindig volt mit felfedezni.
Ezzel szemben az Oblivion dungeonjai nekem elég hamar unalmassá váltak. Persze shader meg bump-mapping hegyekben, de valahogy "nem jött át".
Ez egész egy színes, mézes-mázas félmilliós gépen is szaggató RPG-s FPS. Nem rossz, nem rossz de összességében nekem kevésbé tetszik, mint pl. a Morrowind.