Ez részben így van, de az a térség, ami tízévente háború szabdalta (Irak-Irán, Irak-USA, Irak-USA), az minden lehet, csak jól prosperáló nem. Mármint az egyének szintjén, akik hol rokonukat vesztik el, hol házuk dõl összes, stb.
Nyilván ha az egyének igényei valamilyen magasabb szinten ki lennének elégítve, akkor kevésbé mennének szívesen háborúba (dezertálnának, forradalamat csinálnának, stb.). Viszont van egy átmeneti szakasz, amikor nincs háború, viszont van egy tönkrevert ország, meg a halott rokonok emléke, illetve rokkantak sirálmai, háború és ellenség élénk emlékeivel. Na ez az a szakasz szerintem, amin egyszer túl kéne lépni... mert ebben a környezetben mindenféle fanatizmus könnyen érvényesül. (pl. anno a fasizmus is vesztes háború után lett népszerû)