A Jericho pont amiatt jó, hogy a régi stílusú sorozatokra hasonlít, ahol még nem kellett törõdni a "politikai korrektséggel" (magyarul hogy muszáj beletenni legalább egy kínait, négert, meg zsidót, különben hõbörgés lesz), és egyáltalán nem számított, hogy ki mit mond, volt a készítõknek egy jó ötlete és megcsinálták, nem törõdve azzal, hogy a mai nézõközönség kizárólag a Lost-, Star Trek-, Prisonbreak- szerû és egyéb túlmisztifikált témákra bukik.
Nem, kérem alássan, végre csináltak egy valóságszagú (valaki nézzen megy egy 50-es évek beli amerikai oktatófilmet, annak alapján van az egész megszerkesztve) sorozatot, jól eltalált karakterekkel (legalábbis egyelõre, reméljük, nem rontják el õket a továbbiakban), akikkel könnyebb azonosulni, mint egy csillaghajó kapitánnyal, rejtélyes szigetre lezuhant családilag tönkrement akárkivel, vagy szuperzseni börtöntöltelékkel. Nem, meine Freunde, végre olyan karaktereket kapunk, akikkel könnyû azonosulni és ez nagyon jó egy olyan világban, ahol a tévébõl szinte kizárólagosan a hihetetlenség határait feszegetõ emberek zúdulnak ránk.
Ezért jó sorozat a Jericho. Az atombomba csak a körítés hozzá.