Karateedzés közben a bal térdem kifelé, oldairányban kibicsaklott. Azonnal a földre estem, és nagyon erõs fájdalmat éreztem. Az edzõ adott rá vmilyen hûsítõ kenõcsöt majd az edzés végét ülve megvárva nagy nehezen, fogamat összeszorítva hazavánszorogtam. Másnapra a térd kókuszdió nagyságúra dagadt és csak a Jedi képzésemnek köszönhetõen tudtam ráálni a fájdalomtól. Anyám elvitt a kerületi orvosi központba, ahol volt sebészet és ortopédia is. Kb másfél óra várakozás után, miközben a váróteremben lévõk egyaránt a térdemet és a vicsorgó arcomat bámulták, bejutottunk a dokihoz. Az orvos egy Blikket olvasott és miután elmondtam hogy mi a baj, röngtenre küldött a törés kizárása miatt (micsoda logika), majd úgy kb további 1 óra után ismét fogadott, ugyanazt az újságot olvasva. Az újságból felnézve (!) minden további vizsgálat nélkül közölte hogy "rándulás" jegeljem és pihentessem. Hát jó, hazamentem, és egy hét után sikerült olyan állapotba kerülnöm hogy melóba tudtam menni. Ezután a térdem folyamatosan kattogott, guggolni alig, futni és ugrani egyáltalán nem tudtam vele, mert olyan fájdalom ért, hogy majd bevizeltem. Úgy egy év után meguntam a kínszenvedést és elmentem egy jónevû dokihoz a Karolina úti Ortopédia Klinikára aki miután megnézett közölte hogy hátsó szalagsuakadásom van (!!) és azonnali mûtét - artoszkópiás beavatkozás - szükséges, így még a héten be is feküdtem és meg is csinálták a beavatkozást, amit végignézhettem, mert gerincvelõs érzéstelenítést kaptam (mint a szülõ nõk) és az endoszkó képe egy tévén volt látható mellettem. A mûtét közben a doki végig magyaûrázta nekem hogy éppen mit csinál. A hátsó keresztszalag teljesen elszakadt és kezdett már betokosodni... Miután kijöttem, a térd úgy ahogy helyrejött, de minden futással és ugrással járó sportról le kellett mondanom, így most bringázok. Szomorú de el kellett fogadnom... Talán ha az elsõ doki jobban odafigyelt volna most nem itt lennék. Szóval vigyázzatok Ti is, hogy ha baj van kihez fordultok.