"A sztoriírónak nem is kell értenie a programozáshoz, komám! A sztoriírónak azt kell tudnia, hogy milyen "erõforrásokból", azaz ebben az esetben világból, karakterekbõl, alapirányelvekbõl és persze nem utolsósorban idõbõl gazdálkodhat. A programozónak a programozás a dolga, a creative diesgner-eknek meg, hogy kreatívan dizájnerkedjenek."
Hmmm.. micsoda eredeti gondolat...
Fogalmam sincs a két régi nóta küzöl melyik valószínûbb, nem is érdekel kifejezetten. De ha mégis tippelni kellene, akkor inkább a 2. válasz. Szerintem akik nem kifejezetten "hardcore" játékosok, azoknak tökmindegy mit játszanak, csak ne kelljen gondolkodni és essen le az álla a látványtól. És az van, hogy a fejlesztõk többsége a többségnek fejleszt (ez érthetõ), rétegjátékokat fejleszteni nagyon kockázatos manapság, és egyre inkább az lesz.
Ha pedig a Troikánál tartnuk, a ToEE játékuk is hasonlóképpen járt, igencsak bugos volt még mikor kiadták a kiadó nyomására. Szerintem valahol a kiadók környékén kell keresni a válaszokat a miértekre (akik ugye elsõsorban üzletemberek, és tesznek rá hogy mit kap a játékos a pénzéért).