Igazából tényleg nem lehet az agyat megfeleltetni egy digitális számitógépnek, egyrészt mert nem bináris, egy idegsejt egyidõben több más idegsejtel is komunikál és egy ilyen nyulvánnak nem csak egy állapota van, hanem rengeteg tehát inkább analog. Azt is mondják hogy gyakorlatilag a rendszer olyan, mintha mindegyik agysejt egy mikroprocesszor lenne, és ebbõl van több milliárd az agyban...
Ráadásul maga az információtárolás is teljesen eltér a számitógépek által használttól, épp ezért van az hogy bár mindent megjegyez az agy (persze tömörit szépen), mégsem tudsz rá tudatosan emlékezni. Ez annyit jelent, hogy eltérõ helyeken vannak tárolva az információk (ha ugy vesszük, összevissza), és az agy a köztük lévõ kapcsolatból tud rájuk emlékezni. Magyarán megérzel egy illatot és egybõl beugrik rá a hozzá kapcsolodó emlék, mert megtalálta hozzá a kapcsolatot. De ha tudatosan akarnál rá emlékezni, az istennek sem ugrana be a kép.
Számitási kapacitásban pedig szintén veri a szuperszámitógépeket is, csak az agy nem arra lett kitalálva hogy pillanat alatt kiszámolja hogy mennyi x*z hanem hogy egy tényleges helyzetre "azonnali" megoldást adjon. Élõ példa rá a sakk, ugyebár köztudott hogy hány millió lépéskombináció van, és a jobb sakkozok mégis verik a sakkgépeket amik másodpercenként végignéznek több ezer lépésvariciót. Szóval az agy lazán feldolgozza és tárolja a megabites kapcsolaton át a szembõl jövõ jeleket is :)