Hát nem tudom.. :( Az a baj, h még én is gyerek vagyok. Hiába látom át soxor a problémákat mikor kényes szituhoz jutok nem mindig reagálom le jól a dolgokat és csak már otthon, higgadt fejjel jutok pozitív megoldáshoz :( Egy biztos, h egy dolog minden szituban jó:
Tegnap este volt egy összetûzésünk, persze kiabálás meg hiszti mind2-nk részérõl, aztán jöttem haza...utón elém állt, ne menjek haza...erõszakos volt és hisztizett...természetesen én is akaratos voltam és jöttem - volna - tovább. Akkor jutott eszembe a Steven Segal féle "kurva nyugodt vagyok minden helyzetben" dolog. Megálltam, neki dõltem az egyik kerítésnek és rágyújtottam. 5 perc elteltével higgadtan állt mellettem és kéregetett, hogy menjek vissza a házukba. Nem szóltam hozzá, nem néztem rá. Kb 30-40 perc után elmosolyogtam magam...és hát utána már nem volt mit tenni...megbeszéltük, hogy mit szabad és mit nem szabad egy kapcsolatban :) Tudom az lett volna a legjobb, ha hazamegyek...de ha szereted a másikat keresed a megoldást a problémákra :) Így tök jól folytatódott az est további része :) Sokszor azért akadok ki, mert nem felnõtt, mert gyerekes (most érettségizik, 18 lett augusztus végén), de ugyanakkor elfelejtem, h én is gyerek vagyok még (19 lettem márc.-ban). Csak eddig mindig idõsebb barátaim voltak, így mást szoktam meg, másak az elvárásaim, pedig tudtam mibe vágok bele - na jó...fogalmam sem volt :D . Az a lényeg, hogy úgy lehet kijátszani az akaratosságát, ha én higgadt maradok és akkor, amikor nem számít rá, lépek. Pl mikor felhúzom magam csontra akkor általában szeretem elhagyni a szobát..olyankor inkább hazajövök...nos mikor már kezembe kapom a szemüvegem, tudja, h távozni akarok, így mindig visszaránt, elémáll. Simán visszaülök legközelebb az ágyra és nem teszem el a szemüvegem és mikor nem számít rá, kimegyek - elméletileg pisilni - és akkor lelépek. Tiszta idiótaság ilyeneken gondolkozni, de szeretném, h ne gátoljon meg semmiben, érvényesüljön vhol az én akaratom is, magammal kapcsolatban - õt semmiben nem korlátozom - egy szóval hagyja meg a személyi szabadságomat, fogadja el a döntéseimet.