Az átlagember közvetlen életveszélyben bármire képes. Ha arról van szó, hogy õ vagy én, akkor elõbb vagy utóbb, de az "õ" lesz az egyetlen "alternatíva".
Ha pl. csatában mellettünk lövik le a társunkat, az oly mértékben felerõsíti a túlélési ösztönt az emberben, hogy azt mi remélem soha nem fogjuk megtapasztalni. Az elnyomás (ami minden esetben igazságtalan), a túlélés ellen ható fenyegetés normális esetben a józan ész fölé emeli a túlélési ösztönt, és ez teljesen természetes, még akkor is, ha ilyenkor az ember borzalmas dolgokat követ el a túlélés érdekében. Ez egy nem tudatos állapot, ezt nem lehet józan ésszel kontrollálni. Aki képes ideológiákat, eszméket, józan észre, logikára, érzelmekre alapozott
döntéseket a túlélési ösztönére nehezedõ elnyomás fölé emelni, az vagy elmebeteg, vagy fanatikus. Mint az öngyilkos merénylõk. Teljesen természetes dolog az, hogy az ember bármi áron ragaszkodik a saját életéhez, legyen akármekkora is a súly a mérleg túloldalán.