A rádiócsillagász valószínûleg nem több egymás mellé illesztett képrõl, hanem a rádiócsillagászatban már több évtizede alkalmazott interferometriás módszerrõl beszélt. Miután a rádióhullámok hullámhossza nagyságrendekkel meghaladja a fényét, egy magában álló rádióteleszkóp felbontása, még ha oly nagy is, mint a 300 méteres Arecibo teleszkóp, csak töredéke az optikai teleszkópokénak. Ezen úgy tudnak segíteni, hogy két, akár egymástól több ezer kilométerre levõ rádióteleszkóp egyidejûleg felvett jeleit egyesítik (nagyon pontos, atomórákkal megvalósított idõösszehangolást igényel). Így a felbontóképesség azonos lesz az ún. bázisvonal, azaz a két teleszkóp közti távolsággal megegyezõ átmérõjû rádióteleszkópéval. Az érzékenysége persze nem, csak a felbontása, ami ilyen módon akár az ívmásodperc ezrede is lehet.