A vadászat, mint a legõsibb emberi tevékenység egyike, az ember és a természet különleges kapcsolatát jelenti Ezt a kapcsolatot együttesen alakítják és szabályozzák az ösztönök, a hagyományok és a törvények.
A vadászat szenvedély sport, szakma és gazdasági tevékenység egyidejûleg, melynek céljait, módszereit és kereteit a mindenkori politikai társadalmi és gazdasági viszonyok határozzák meg.
A vadászat komplex tevékenység, amely a vadászható vadállomány fenntartását és hasznosítását egyidejûleg és egymástól elválaszthatatlanul hivatott biztosítani.
A vadászat ugyanakkor a kultúra egyik speciális megnyilvánulási formája is, melynek a vallási szertartások kialakulásában éppúgy szerepe volt, mint a mûvészetek létrejöttében. A vadászat ma is ezer szállal kötõdik a zenéhez, az irodalomhoz és a képzõmûvészetekhez, mert egyrészt ihleti ezeket, másrészt folyamatosan a segítségüket kéri, hisz a vadászat végsõ soron az élet és a halál csodás misztériuma, ami a mûvészetek segítsége nélkül aligha lenne értelmezhetõ.
A vadászat egy sajátos életforma és önként vállalt felelõsség, mely a vadász és a vad, a vadász és a természet, valamint a vadászok és a nem vadászok sokszínû és bonyolult kapcsolatrendszerének egészére kiterjed.
A vadászat modern világunk egyik legellentmondásosabb tevékenysége, hisz számos faj végveszélybe kerülne a vadászok erõfeszítése nélkül, ugyanakkor az is tény, hogy a vadászat maga is a veszélyforrások egyike.
A vadászat tehát a társadalom számára egyszerre kényszer és engedmény, melyet a jog engedélyez és az etika fogadtat el.