Az esélyadás, az önmérséklet és az önfegyelmezés elve.<------
A vadászat végsõ célja a vad elejtése és birtokbavétele, de nem minden eszközzel és minden áron! A vadászat humanizálódása annyit jelent, hogy esélyt adunk a vadnak és lehetõségeink tekintetében korlátozzuk egymást és magunkat.
Sorozatlövõ fegyverekkel tilos és etikátlan vadászni, de az egyébként engedélyezett többlövetû ismétlõ fegyverek használatánál is joggal elvárható a töltényszám minimalizálása, azaz az önkorlátozás.
A gépkocsiból, traktorról, kombájnról, helikopterrõl történõ vadászatot nemcsak a törvény, de a jóérzés is tiltja.
Infratávcsövet, csalihangokat hallató magnetofon-felvételeket, az üzekedõ állatok ösztöneire ható szagkeltõ anyagokat, azaz a modern technika képességpótló eszközeit az igaz vadász nem alkalmazza, mert a vad istenadta képességeivel csak a vadász saját képességeit, illetve az emberi kitartást, szívósságot és akaraterõt illik szembeállítani.
Társas vadászatokon a fegyelmezettség, a másokhoz való alkalmazkodás képessége, valamint a kapott feladatok gyors, pontos és szakszerû végrehajtása minõsíti a részvevõket.
Nem a teríték nagysága dicséri a vadászt! A mennyiségi eredmények, a rekordok hajhászása alantas ösztönökre utal. A vadászélmény szempontjából az elejtés körülményei, a vad megszerzéséért hozott áldozatok a meghatározóak.
Társas vadászatokon illetlen dolog a legígéretesebb helyekre törni! A kedvezmények a vendégeket és idõs vadászokat illetik.
A kompetencia-osztáskor is õrizze meg a vadász a méltóságát. A legszebb példányok elragadása, a zajos és kultúrálatlan reklamációk a vadászat egész hangulatát megrontják.
A vadászirigység éppen azt öli ki a vadászatból, ami a lényege. Örülni kell mások sikereinek!