Ezt a szükségmegoldást említettem végsõsoron én is, ("raktak rá egy ágyúgy és csókolom") de mondjuk a létezõ összes alvázból összeeszkábált Jagdpanzer széria végsõsoron mégis rondább példája az elégséges páncéltörõ-kapacitás hiányának. A Firefly-t nem is igen szabad a nehézharckocsikkal egy lapon említeni, mert míg mondjuk egy Párduc vagy egy T-34/85 tipikusan szem elõtt tartotta a páncélvédettséget és a mozgékonyságot is, addig a Firefly lényege abban merült ki, hogy átüsse azt, amit a Sherman nem.
Ezért is utaltam arra, hogy én azért nem jelenteném ki ilyen kategorikusan ki azt, hogy "a Sherman Firefly is már közel volt". Ennyi erõvel az M18 is "közel volt", hiszen tûzereje már elégséges.
A keleti front kierõszakolta két fõ résztvevõjétõl, hogy húszcentis páncélokat szaggassanak, de az angolszászok sokáig nem szembesültek ezzel. Ahogy a japánok szintén nem kényszerültek rá példának okáért, hogy a szigetvilágokon nyolcvan tonnás dögök szántsák a talajt.
Így végül nem meglepõ, hogy a jenkik - szerintem - nem álltak azon a színvonalon (pontosabban: fajsúlyban), mint a németek, vagy a szovjetek.
De a "szükségmegoldás" témához még: amíg az amerikaiaknak, ha feltûnt egy Pz. VI. E, megvolt az az alternatív megoldási lehetõségük, hogy ráeresztettek 8 darab M4A1-et. De a németek, ha felbukkant mondjuk, csak hogy triviális példát mondjak, egy IS-2, nem tehették meg, hogy megoldották 8 darab Pz.IV H-val. Ezért érzem én mégiscsak úgy, hogy a Firefly akármilyen ideiglenes, mégis... hogy fogalmazzak? "Átgondoltabb" megoldás, mint a németek "alvázra pct.ágyút és hadd menjen a buliba"-dolgai.